december 18, 2015

HA AZT MONDOM, HOGY MÉG HÁROM NAP...

mire gondoltok?
( lehet tippelni)

MA AZOKRA GONDOLOK...

Uram most azokra gondolok,
Akikkel elindultunk együtt Betlehembe.
S valami miatt le maradtak az úton,
A nyáj többet jelentett, vagy Herodestől megijedtek.

Add, hogy ezen az ünnepen,
Elinduljanak Feléd.
Még most megtalálhatnak,
Hisz a végső karácsony nem jött el még.

Életük sötét egén, ragyogjon föl a csillag.
Angyalok hirdessenek békét azoknak,
S ha nem tudnak ajándékot hozni Neked,
Ronggyá vált istálló szívükben, Szüless meg.

Uram, ma azokra gondolok,
Akik elindultak valamikor Betlehembe,
S ha nem tehetek érettük egyebet,
Add, hogy csak egyszerűen szeressem őket!

----- december 08, 2009

augusztus 19, 2015

Ismét egy kedves öreg távozott… július 23, 2015

Küldetés teljesítve
Szeretet, szolgálat volt élete,
Jobb keze adott, s nem tudta bal keze.
Fölkarolta az árvát, özvegyet,
Támogatta hittestvéreit, jót tett.
Kézszorításában ott simult a biztatás,
Derűs tekintetében, földöntúli remény bujkált.
A kegyelmet minden nap megköszönte,
Isten Szent Fiának érdeme, élete.
S halála is Őt magasztalja,
Halhatatlan! E szót ismételte utoljára.
S amikor leszállt az alkony a fenyőfák mögött,
Halhatatlan lelke, az Úrhoz költözött.
-----

április 21, 2015

BÉKE, MEGNYUGVÁS, VIGASZ

( a legdrágább édesanya emlékére)
És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; Máté 10; 28a


Mintha hallanám utolsó szavait,
Uram ne hagyj el!
S látom amint Jézus átveszi,
Helyette az ütéseket.
S aztán megnyugszik teste,
S az Urhoz költözik örökre lelke.

Mert szerette Megváltóját, s Jézus is szerette!
Ő volt kis szobájának állandó vendége,
Es örömmel beszélt róla nekünk,
S gyakran kért minket is, hogy Jézust szeressük.

S a sírnál, száz szempár, könnyes arcából,
Jézus sírt. Mert szerette.
S fáj neki a bűn az erőszak,
S szíve azért vérzett el,
Hogy benne találjunk ma is, békét,

Megnyugvást, vigaszt!
-----

április 03, 2015

HALÁL HELYETT ÉLET!

Nagypéntek nélkül,
Soha nem tudtam volna meg,
Hogy mi a Kegyelem!
Nem ismerném a napfényt,
A szivárványt, a virágot...
Embertársaimban gyűlöletet látnék,
Mely szemükből, lényemet tükrözné vissza.
Az ellenség tüze mellett dideregnék.
De ismerem a napfényt,
A szivárványt, a virágot.
Mert tudom, hogy mi a Kegyelem!
Halál helyett élet, melyet,
Akkor ott nagycsütörtök éjszakáján nyertem,
Amikor Jézus rám tekintett!
-----

április 02, 2015

NAGYCSÜTÖRTÖK ÉJJELÉN...

Jeruzsálem utcáin nagy a káosz,
Száraz gallyakat hord a szél,
Hervadt virágokat,
Út szélén hagyott poros ruha kacatot.

Valakit keresnek.
Ki még most is, általam ejtett sebet gyógyít.
Nem értem! Én a mestert védem!
De indulatosságomat az sem menti föl.

S Ő szelíden csak arra kér,
Hogy virrasszak vele, az olajfák hegyén.
Imádkozva virrasszak, virrasztva imádkozzak.
Ez minden vágyam nagy csütörtök éjjelén!
-----

EMLÉKEK

Két emlékverset osztok meg veletek. Két honapja nem irtam ide, és kevesebb mint másfél honap alatt két kedves embertől búcsuztunk el, kilencvenen felül voltak de mégis hiányoznak, üres a helyük. Gyülekezetünkben mindenkinek a mamája, papája voltak ők.

MENNYEI SZÜLETÉSNAP  (Kulcsár mama emlékére)

"könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." Zsolt 139: 16b

Úgy mint most, eddig, senki nem köszöntötte,
Pedig hosszú élettel áldotta meg Teremtője,
Kilencven születésnap, kiteljesedett élet,
De bármennyire is kívántak neki jókat, szépet,
El hervadt a virág, a kívánságok feledésbe merültek.
Mert itt lent a boldogság, könnyekkel telített.

De ez a születésnap más mint a többi,
Most személyesen Megváltója köszönti,
Hervadhatatlan koszorút tett a fejére,
Nem vegyül többé fájdalom az örömbe.
Várta ezt a napot,
S már nem gyönyörködtették itt lent a virágok.

Hervadhatatlan fejdíszt, égi születésnapot,
Örök tavaszt, végtelen boldogságot,
Óhajtott, és kívánt mindnek kik ismerték,
Ő már az üdvözültek közt folytatja az ünneplést,
És hív, és vár minket is oda,
Hol a tavasznak nem lesz vége soha.
-----Március 8, 2015 
(március 23 lett volna 91, onnan a vers címe)


EGY HÁLÁS EMBER SZÓKINCSTÁRÁBÓL…(Kulcsár papa emlékére)
Kitűnően érezte magát amikor utoljára láttuk,
Hogy ő mit látott lelki szemeivel, azt mi nem láthattuk,
De hálája túlcsordult mint annyiszor már,
Kikötőről beszélt, hajóról, s hogy ő ott a kikötőben vár.
És három nap múlva, megérkezett a hajó,
Nem tarthatta vissza őt már sem hitves, sem család, földi jó,
Boldogan szállt fel a hajóra,
S háláját most már vég nélkül sorolja.
A halál Jordán vizén, nem egyedül kelt át,
Jézus jött elébe kit oly rég óta várt.
S ma már a mennyei seregben énekli,
A Bárány himnuszát.
..............................................................................
Nekünk kik ismertük hátrahagyta szókincstárát,
S ha nehéz útszakaszon visz életutunk át,
Panasz helyett emeljük fel a hálaadás poharát.
A panasz szárnyaszegetté tesz, a hála fölemel a felhőkön át.
-----  Január 28, 2015
(három nappal halála elött meglátogattuk és még akkor szó szerint "kitűnően"...válaszolta,  a kérdésre, hogy ...hogy tetszik lenni…)

január 17, 2015

VALÓDI BOLDOGSÁGOM



Köszönöm,
Hogy nem földi jóléthez kötötted a boldogságot,
Elérhetetlen lenne, délibáb, álom,
Megfoghatatlan, mindig tova szálló.

Köszönöm,
Hogy nem testi épséghez kötötted a boldogságot,
Elalélnék, mikor testemben nyilall a fájdalom,
Verejték, sóhaj okozná boldogtalanságom.

Boldogságom záloga te Vagy Uram,
Ha igédről gondolkozom éjjel és nappal.
Amikor gyönyörködőm törvényedben,
Valódi boldogságot az ad nekem.

-----

január 01, 2015

Rég írtam ide. Mar 2015 írunk. Ki maradtak az adventi versek, a karacsonyi versek. A szívemben viszont ott vannak, mondogattam, ismételgettem őket. Sok gondolat forong bennem, de álljon itt most egy versem amit a tegnap rögzitettem a telefonom jegyzetébe, amikor az a vágy fogalmazodott meg bennem, hogy " ha minden szív ablakába szeretet nyilna, tél közepén e világ virágba borulna" …nyiljon szeretet szíveinkben 2015 ben, szebb lesz tőle a környezetünk, szebb lesz tőle ez a világ! Kívánok mindenkinek aki erre jár boldog új esztendőt! :)
ORCHIDEA (újévre)
Bent a melegben nyílik az orchidea,
Kint hideg tél, zimankó, zúzmara,
De ő csak mosolyog az ablakból, azoknak kik arra járnak,
Gazdáját gyönyörködteti s lakóit a háznak.
Bent a szívben nyílik a szeretet,
Odakint fagyos mosoly, dermedt tekintetek,
De Ő csak szeret, mindenkit akik arra járnak,
Mosolyt csal arcára e gazdátlan világnak.
Ó ha minden szív ablakában szeretet nyílna,
Tél közepén e világ virágba borulna,
Nem lenne senki gazdátlan árva,
Gyönyörködne bennünk az Ég és Föld Ura,
Akár a nyíló orchideában annak gazdája.
-----