ISMEREM HANGODAT

Keresem a hullámhosszat,

Hogy megértsem amit mondani Akarsz.

Néha nagyon zavaróak a körülmények,

Idegen hullám sávok kereszteznek.

Kétségbeesés, félelem, gondok,

Túl kiabálják szelíd Hangod.

Olyankor nagyon megijedek,

Próbálom kitisztítani a vételt.

Aztán ismét fölcsendül Hangod,

"Ne félj mert Én veled Vagyok,"

"Megváltottalak, enyém vagy,"

"Az Én juhaim hallják Hangomat."

Köszönöm, hogy Te vagy Jó Pásztorom,

Ismerem hangodat, naponként hallom.

Nem akarok követni idegent,

Veled a halál árnyékának völgyében sem félek!

-----

AZÓTA MÁR TALÁLKOZTAK!

Nem is olyan hosszú egy évtized,

Egy emberöltőhöz képest.

De akik szerették egymást,

Azoknak minden perc várakozás.

Több mint egy évtizede elment a hitves,

A találkozás vágyát fokozta minden perc,

Minden tárgy mit itt hagyott,

Fénykép mi a rámában porosodott.

Sokszor az ablakban várt.

Szeretteit, testvéreit, kik meglátogatták.

Ohaját gyermekiesen fejezte ki,

"Maradjatok még, ne siessetek elmenni".

De most ö távozott.

Azóta már hitvesével találkozott.

A viszontlátás már nem remény, valóság!

Örökre együtt vannak a Mennyben, Jézusnál!

-----

Szilágyi Dezsőre emlékezve.

Szilágyi Dezső, anyukám testvérének a férje volt. Vasárnap délben Jézushoz költözött. Isten vigasztalja meg lányát, unokáit.

MENTŐÖV

Hajnali három van,

Már ébren vagyok.

Éjszakák sorozata,

Hogy ágyamban forgolódom.

Álmom: aludni már egy kiadósat!

Levegőtlenség okozza álmatlanságomat.

Már kétszer pumpáltam,

Orr cseppet az orromba.

Utolsó próbálkozás,

Az elsőnél is rosszabb,

S mint egy mentőöv tűnik elém,

Hogy hívjam segítségül Jézus nevét.

És láss csodát,

Akadály nélkül lélegezek.

Már már álomba szenderedek,

De mielőtt mély álomba merülnék,

Megköszöntem Istennek kegyelmét,

S rögzítettem e sorokat, tanulságként.

-----

Mi a tanulság ebből?

SÉTA AZ ESŐBEN

Esik, csendesen.
Gondolatom repül, millió esőcseppen,
Nem áll útjába` határ, óceán,
Egy Királyi széknél megáll.
A Kegyelem királyi székénél.
Zörgetek. Egy azonosító kódot kérnek.
A Jézus nevében... suttogom csendben.
Atyám, akik hátat fordítottak neked,
Most azokért zörgetek.
Sorolom is a neveket.


Esik, csendesen.
Lelkemet eltölti béke, bizalom.
Nem hiába zörgetek, tudom.
Kegyelmed, Irgalmad végtelen,
Segítségedet várom, kérem.
Köszönöm ezt az esős januári napot,
Hogy Hozzád mindig bizalommal járulhatok.
Esőben és napsütésben.
S Te válaszolsz alkalmas időben.
Veled sétálni, csodálatos az esőben.
----

KEDVESEM

Amióta megláttam, szeretem!
Hangja, mosolya legkedvesebb nekem.
Az én titkom az ö titka,
A mi titkunkat csak Isten tudja.

Élvezem autoritását,
Amint döntéseket hoz. Modorát.
Csodálom határozottságát,
Máskor jó kedélyét, humorát.

Szeretem! Szeretem! Szeretem!
Isten adta öt nekem.
Vele akarok megöregedni,
Még sok sok születésnapot együtt ünnepelni!
-----

Isten éltessen Misi!!!

2012

MINDEN VIRÁG, MINDEN MADÁR,
ARRA EMLÉKEZTESSEN EBBEN AZ ÉVBEN,
HOGY NINCS OKOD AGGODALOMRA,
ISTENED VAN AZ ÉGBEN!
----------------------------

MILYEN VOLT AZ ÜNNEPED?

Egy hegedű művész előadást tartott,
Telt ház fogadta a híres előadót.
Nagy pénzeket adtak a jegyekért a rajongók,
Így az előadó hatalmas sikert aratott.

Aztán az újság írok arra kérték a művészt,
A metró aluljáróban játssza el művét.
Az emberek sokasága, kik arra jártak éppen,
Nem zökkentette ki a rutinból őket a művész sem.

Elmentek a hegedű művész mellett gyorsan,
A hegedű tokjába még egy centet sem dobtak,
Mindennapi beálitottságuk azt diktálta,
Ma mint a tegnap, s holnap a mát imitálja.

Vajon nem mentél el az ünnep mellett,
Készülődés, ajándék, díszek és fények,
Nem volt időd oda figyelni az ünnepeltre,
Karácsonyról, karácsonyra ez a rutin a menet.

Milyen volt ez az ünneped?
Mit adtál életed Nagy Művészének?
Kinek te vagy az alkotása!
El mondhatod, hogy ünnepedet Ö Megáldotta?
-----

O BÁRCSAK...

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Ünneplésünk soha véget ne érne.

Nem a pompa, fények áradatáért,

De a szívekben a szeretet érzéséért.

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Szürke hétköznapokba visszamenni ne kéne,

Ezt a nagy világot uralná szeretet,

Ne volna harag, félelem, gyűlölet.

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Minden szívben Jézus megszületne,

Nem borulna alkony akkor ünnepünkre,

O bárcsak,... o bárcsak mindig karácsony lenne!

-----

MA AZOKRA GONDOLOK...

Uram most azokra gondolok,
Akikkel elindultunk együtt Betlehembe.
S valami miatt le maradtak az úton,
A nyáj többet jelentett, vagy Heródestől megijedtek.

Add, hogy ezen az ünnepen,
Elinduljanak Feléd.
Még most megtalálhatnak,
Hisz a végső karácsony nem jött el még.

Életük sötét egén, ragyogjon föl a Csillag.
Angyalok hirdessenek békét azoknak,
S ha nem tudnak ajándékot hozni Neked,
Ronggyá vált istálló szívükben, Szüless meg.

Uram, ma azokra gondolok,
Akik elindultak valamikor Betlehembe,
S ha nem tehetek érettük egyebet,
Add, hogy csak egyszerűen szeressem őket!
-----

LOBOG MÁR 4 GYERTYA LÁNG SZIKRA KELL

Szikra kell ahhoz, hogy láng legyen.
A hitnek szikráját Add nekem.
Hogy lángra gyúljon szeretetem,
S a láng így tovább terjedjen.

Ha már ég a szeretet lángja,
A békességem Gyújtsd lángra.
Így erősebb fény világit utamra.
A sötétnek el kell múlnia.

Ha már lángol szeretetem, békességem,
Könnyebb lángra gyújtani örömem,
Egyre nagyobb a fény életemben,
Az erős lángot a vihar sem oltja el.

S ha sokszor csak pislákol szeretetem,
Úgy tűnik mintha ki aludna békességem, örömem,
A remény lángja Hadd erősen égjen,
Hogy a láng ismét terjedjen.

-----December 2008