ADVENT

VÁRLAK URAM…

Van amikor szeretném ha jönnél,
S e földi létből haza vinnél.
Olyankor nem érdekel semmi,
Csak az, hogy Veled akarok menni.

Van amikor így sóhajtok fel,
Uram csak most ne jöjj el.
Magamért, szeretteimért az elveszettekért.
Szívem tudod kikért fáj még.

De szeretnék mindig indulásra készen,
Lámpásom tele olajjal égjen,
Hogy bármikor jössz Veled mehessek,
A lelkem örökké éljen Te veled.
-----

SZIKRA KELL

Szikra kell ahhoz, hogy láng legyen.
A hitnek szikráját Add nekem.
Hogy lángra gyúljon szeretetem,
S a láng így tovább terjedjen.

Ha már ég a szeretet lángja,
A békességem Gyújtsd lángra.
Így erősebb fény világit utamra.
A sötétnek el kell múlnia.

Ha már lángol szeretetem, békességem,
Könnyebb lángra gyújtani örömem,
Egyre nagyobb a fény életemben,
Az erős lángot a vihar sem oltja el.

S ha sokszor csak pislákol szeretetem,
Úgy tűnik mintha ki aludna békességem, örömem,
A remény lángja Hadd erősen égjen,
Hogy a láng ismét terjedjen.
-----

ÚGY VÁRLAK

Valakit nagyon várok,

Sokáig az ablak mögött állok.

A függönyt is félre húzom,

Érkezését semmi ne homályosítsa.

Az izgalomtól szívem gyorsabban ver,

Lépéseket is hallok: ez Ö lesz!

Föl alá járok a szobában,

A találkozás pillanatára gondolva...

Úgy várom Jézus érkezésed,

Szívem ajtaját kitárom egészen.

Lelki szemeimet az égre függesztem,

Mert tudom, eljössz az ég felhőiben.

S ha sokszor le is csüggesztem fejem,

Mert az élet gondja, baja terhel,

Adj kitartást az imádkozásban,

Míg az adventet, Jöttöd fölváltja!

-----

VALÓDI BOLDOGSÁGOM

VALÓDI BOLDOGSÁGOM

Köszönöm,

Hogy nem földi jóléthez kötötted a boldogságot,

Elérhetetlen lenne, délibáb, álom,

Megfoghatatlan, mindig tova szálló.

Köszönöm,

Hogy nem testi épséghez kötötted a boldogságot,

Elalélnék, mikor testemben nyilall a fájdalom,

Verejték, sóhaj okozná boldogtalanságom.

Boldogságom záloga te Vagy Uram,

Ha igédről gondolkozom éjjel és nappal.

Amikor gyönyörködőm törvényedben,

Valódi boldogságot az ad nekem.

-----

Boldog hálaadást! Az este azt hallottam, hogy " aki örül az hálás, aki hálás az örül". 

MILYEN SZEMSZÖGBŐL NÉZED A VESZTESSÉGEKET?

( egy nagymama gondolataiból)

A bővebb családjából idén, négyen távoztak.
Sógora, testvérének felesége, nagynénje,
Unokaöccse, meghaltak.
A gyászolókkal együtt érez, sír, kesereg.

De legalább annyi öröm, egyensúlyozza a mérleget.
Egyik unokája, első dédunokája,
Legnagyobb unokájának férje, bemeritkeztek.
Másik unokája menyegzőjének örvendhetett.
......................................................................

Sivatagban oázis,
Világító torony, messzi tengeren.
Bánatban örömök kútja,
A vesztességben kárpótol Isten!
-----

TERVEZZ ISTENNEL

Betegség, halál, nincs tervbe véve,
Még annak eshetősége sem fordul meg fejünkbe`,
Szép jövő, álmok megvalósítása, siker,
Mi azon kívül van, a keretben nem fér el.

Siker élmény, egyre kiteljesülő jövő,
Aztán a keretben megjelenik egy felhő,
Melytől egyre sötétebb lesz életutunk,
S ha nem Istennel terveztünk, összeroskadunk.

Vele a betegség, halál, legyőzhető,
Ő a Nap a felhők fölött, az alagút végén a Fény Ő,
Mert csak Ő tudja, mi a terve velünk,
Nem romlást, de reményteljes jövőt ígér nekünk!
-----

AMIT CSAK A TESTVÉREK ÉRTENEK

MA ANNYI MINDEN FÖLIDÉZŐDIK BENNEM,

AZ ELMÚLT ÉVEK SZÉP EMLÉKEI.

MEGHITT ÓRÁK, PERCEK, PILLANAT KÉPEK,

AMIT CSAK A TESTVÉREK ÉRTENEK.

TÉRDEMRE VESZEM A CSALÁDI ALBUMOT,

LAPOZGATNI KEZDEM LASSAN, FIGYELMESEN,

KÖNNYEMTŐL ÖSSZEFUTNAK SZEMEM ELŐTT A KÉPEK,

AMIT NEM ÉRTENEK CSAK A TESTVÉREK.

DE MOST NINCS IDŐ NOSZTALGIÁZNI,

KEBLEMRE SZORÍTOM AZ ALBUMOT,

EMLÉKEK SZÁZÁTÓL SZÍVEM GYORSABBAN VER,

MIT MÁSOK NEM ÉRTENEK CSAK A TESTVÉREK.

MÉG EGY PILLANTÁST VETEK AZ ALBUMRA,

AZTÁN SZÉPEN LETESZEM KEZEMBŐL,

FÁJ, HOGY ELMÉSZ, UGYE TE IS ÉRZED,

AHOGY CSAK A TESTVÉREK ÉREZNEK.

ÚJ ÉLETET KEZDESZ SZÍVED VÁLASZTOTTJÁVAL,

Ö TÖBB MINT TESTVÉR, ÉLETÉT OSZTJA MEG VELED,

LEGJOBBAN ÖT SZERESD A FÖLDÖN,

AZ IGAZI TESTVÉREK MEGÉRTIK EZT.

LEGJOBB BARÁTJA LÉGY, HŰSÉGES TÁRSA,

FOKOZD ÖRÖMÉT, OSZTOZZ FÁJDALMÁBA,

ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE EGÉSZ ÉLETETEKET,

HA BOLDOGGÁ TESZED TE IS BOLDOG LESZEL!

-----

SZENT HARMÓNIA

MINT SZÜLŐ,
KINEK SZÜLEI SZERETTÉK EGYMÁST,

NEM KÍVÁNHATOK MÁST,

MINTHOGY A HALÁLIG SZERESSÉTEK EGYMÁST.

MINT SZÜLŐ,

KINEK SZÜLEI TISZTELTÉK EGYMÁST,

NEM KÍVÁNHATOK MÁST,

MINTHOGY A HALÁLIG TISZTELJÉTEK EGYMÁST.

A SZERETETET TISZTELETET HŰSÉG KÍSÉRI,

ÁLDÁS VAN RAJTA FÖLDI S MENYEI.

OTTHONOTOK LAKÓI JÓSÁG, BÉKESSÉG,

ALÁZAT, SZELÍDSÉG, MÉRTÉKLETESSÉG.

A FÖLDI ÁLDÁS SEM MARAD EL,

HISZ EGY MALOMRA HAJTJÁTOK A VIZET.

NINCS ENYÉM, TIÉD, CSAK A MIÉNK,

RAGOZÁS MEGVÁLTOZIK: Ő, TE, ÉN.

AZ ELSŐ MINDIG ISTEN LEGYEN,

AZTÁN SEGÍTŐ TÁRSADAT RÉSZESÍTSD ELŐNYBEN,

FÖLBECSÜLHETETLEN ENNEK AZ ÁLDÁSA,

ISTEN  ÉS TÁRSADDAL SZENT HARMÓNIA.

MINT SZÜLÖK,

KIK MINDEN NAP TÖREKSZÜNK SZENT HARMÓNIÁRA,

BOLDOGSÁGUNK, GYERMEKEINK BOLDOGSÁGA,

IMÁDKOZÓ SZÍVVEL BOCSÁJTUNK ÚTRA,

HÁZASSÁGOTOKAT ISTEN ÁLDJA, VÉDJE, ÓVJA!

-----

AZ ÁLLHATATOSSÁG ÖSVÉNYÉN...

Uram, amikor elindultam,

Olyan szép volt minden.

Virágos rét, gyönyörű tisztások,

Magasba nyúló fenyők, csobogó patakok.

A tét: állhatatosság mindvégig!

Ifjú szívemnek nem is volt nehéz.

Csodálni kegyelmed szépségét,

Ez a látvány bár enyém lehetne mindég...

Aztán a virágos rétet vihar tépte,

A tisztásra, száraz gallyat hordott a szél,

A fenyők is belefáradtak folyton fölfelé törni,

S a patak sem csobogott úgy már, mint akkor rég.

Utolsó idők jelei ezek...

A kép már nem olyan festőies,

De a tét változatlan:

Az üdvözül, ki mindvégig állhatatos marad!

-----

SZAVAK, TÜZES NYILAK

Nem hallod? Süket vagy?

Nem látod? Vak vagy?

Hallgass! Fogd be a szád!

Ne ordíts! Ne kiabálj!

Azonos értelmű,

Ellentétes reakciót kiváltó,

Csiszolt s kevésbé finom szó halmazok.

Melyektől feszült lesz énünk mozgató rugója.

Ha nincs szeretet tartalékba,

Erdőt fölperzselő tűz martaléka,

Mind ki kérdez, s ki indulatosan felel.

Az erdő tűzet még szikrájában oltsuk el!

-----

Emlékem tára...

Csodalatos hetekkel gazdagodott emlékem tára,

Elbeszélgettem nyolcvannégy éves édesanyámmal,

Ki barátnő, imatárs egy személyben,

Megért, támogat önzetlen szívvel.

Szeretete egyre nő, testi épségével ellentétben,

Törődése másokért, magára nem gondolva mit sem,

S míg csodalom fehér haját, homályos szemeit,

Remegő karjából csodalatos erő sugárzik.

De már nem oly erő, mely képes munkára,

Inkább békére intő, áldásra, imádságra,

A hálaadás túlcsordul ajkáról,

Pedig volt része özvegységből, háborúból.

Életbenmarádasa küldetését jelenti,

Álmatlan éjjelen az elveszettekért imádkozik,

Név szerint sorolja, kik Istentől eltávolodtak,

S minden nap hálás azokért, kik kegyelmet találtak.

.................................................................................

Jóságodért, kegyelmedért áldalak Istenem,

Hogy kedves napokkal ajándékoztál meg engem,

Köszönöm, hogy jó tetszésed szerint meghallgatod imánk,

Megtartasz, s napról napra gondot viselsz reánk!

…..

MÁTÓL KEZDVE MEGVÁLTOZIK AZ ÉLETEM!

Sors által szőtt kijelentés ez,

Halljuk mondani egy élethelyzetben...

Vagy amikor az orvos közli a diagnózist,

S az ember nem tud rajta változtatni.

Így az élete változik meg.

Vagy elfogadja, vagy lázadni kezd.

Míg másokra szabja az élet e ruhát,

Addig nem érezzük kényelmetlen voltát.

De ha én lettem a szenvedő alany,

Érzem a szövésben durva a fonal,

Szúr, kényelmetlen levetném olykor,

De attól lesz szép az élet, ha elfogadom.

S felcsillan benne Isten jósága,

Ki a lelki életemet is megváltoztatta.

E sors szőtte ruha csak átmeneti,

Isten segít minden nap viselni.

.-----