VASÁRNAP ÜNNEPELTÜNK...VASÁRNAP ÜNNEPELNEK...
Gyülekezetünk apraja és nagyja...
Az ebédlőben köszöntöttük Kulcsár Sándor lelki pásztort
én pedig az alábbi verssel...

AZ ÚR FELKENTJÉHEZ

A gyülekezet nevében szeretnék szólni,

Azok nevében, kik éveken,

Évtizedeken,

Kezeidet emelték e helyen.

Isten kent föl e szolgálatra,

Hűségedet megjutalmazta.

Lelke el nem távozott tőled,

Sok üzenetét közvetítetted...

Szabadulást a foglyoknak,

Áldást az áldásra váróknak.

Reményt a csüggedőknek,

Vigasztalást a megszomorodott szívűeknek.

...S azok nevében is megpróbálok szólni,

Kik tudjuk az Írásokat s elfeledve mégis,

Ma már nem kezeinket emeltük ellened,

De szóban, cselekedetben megbántottunk téged.

Bűneinkről emlékezünk e napon,

S, hogy van még kegyelem, irgalom,

Jóvátenni mit elrontottunk,

Ha csak gondolatban is fölemeltük ellened szavunk.

Imádkozzunk ezután is egymásért!

Tovább is mond az Úr üzenetét!

Szolgálatodat teljesen betöltve,

Beléphess majd az örök dicsőségbe.

----

Elkalandozott gondolatom.

Egy verset osztok meg veletek amiben ezelőtt 4 évvel összefoglaltam gondolataimat. Az óta minden évben részesedtem a viszont látás örömében szeretteimmel, barátaimmal, ismerőseimmel. A tavaly viszont egy kedves lány (Márta), akivel együtt nőttünk fel, együtt jártunk imaházba, együtt merítkeztünk be, vasárnaponként együtt gyűlt össze a csapat ( és legtöbbször náluk voltunk, milyen jó is volt), ö már nem volt. Most is elszomorodok amikor rá gondolok.

Érthetetlen, s ilyenkor az az ének vigasztal, hogy " csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz, hogy értem áll Golgotán a kereszt"...

S akkor a vers amit némelyek átéreznek a blog barátok közül a napokban...

SZERETNÉK ELKÖSZÖNNI

Minden elköszönésben,

Egy viszont látás van jelen.

Ha Isten akarja és élünk,

Ide vagy oda megyünk.

Szeretnék elköszönni,

De lélekben itt maradni.

A rosszat elfelejteni,

Csak szép emlékeket őrizni.

A csendes ima órákat,

Testvéreim amikor buzdítottak,

Amikor imáitokat követtem,

S megtudtam, hogy kik vannak jelen.

Arról tudtam ha valaki hiányzott,

Hogy ima órán nem imádkozott.

Kövessétek ti is figyelemmel,

S az imákra mondjatok áment.

Az Isten tiszteletet, biblia órát,

A gyerekek szolgálatát,

Legyenek ez után is áldásosak,

Az ének órák hasznosak.

Ha Isten éltet s velünk,

Egy időre elmegyünk.

S az Ö Nevét segítségül híva,

Remélünk a viszont látásba.

-----

NAGYBETŰS NAPOT ÍRTUNK A TEGNAP...

a fiunk elballagott...

Reggel 8-kor megcsörrent a telefon és a következő ige verssel üdvözölte valaki:

"De te maradj meg mindazokban, amiket tanultál és amik reád bizattak, tudván kitől tanultad,

És, hogy gyermekségedtől fogva tudod a Szent Írásokat melyek téged bölcsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által".

Diploma osztásDij átvevés

Nem sok fehér volt az osztályba ( de ez itt nem feltűnő), mint ahogy nem soknak volt sárga díszités a süvegén és sárga kitüntetés a nyaka körül. Amikor beírattuk a (high school-ba) liceumba ez előtt 4 évvel, nem mondom elkeseredtem egy kicsit. Azt kérdezte Arnold fiunk: anya mi zavar? Őket is a Jó Isten teremtette!

Sokszor adott bátorítást ez a mondat, a 4 év alatt.

Mondjam azt, hogy büszkék vagyunk rá? Nem mondom. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én több gyermekkori prédikációra emlékezek vissza. Isten emberétől hallottam a következőt is: mi nem lehetünk büszkék semmire. Egyedül Istené a hála, a köszönet, a dicséret, a dicsőség mindenért.

Hogy jól esett anyai, apai szívünknek azt mondom.

Amikor átadták a díjat neki , annyira ujjongtak a feketék mi csak hallgattunk férjemmel és szinte egyszerre mondtuk Istené a hála. ( s akkor itt meg is említettem egy jellem vonásukat a feketéknek, nagyon zajosak). Ha hallgattatok egy valódi " harlem gospel" énekkart akkor tudjátok, hogy mire utalok.

Azért imádkozom minden nap, hogy Isten szerinti legyen gyermekeink pálya választása, pár választása. Soha nem korai elkezdeni ezért imádkozni.

Itt nincs vége az útnak. Most kezdődik a neheze.

Annyit megemlítek, hogy eltudjátok képzelni, hogy mivel könnyebb itt a ballagás. Akkor már minden vizsgán túl vannak, és fellélegezve vehetik át a diplomát.

LOPD A ZSÁKJÁBA...

Ez a lopás nem arról szól,
Hogy valakit meg károsítól.
Nem is szeged meg a tíz parancsolatot vele,
Büntetés nem jár érette.

Ahogy József, Benjáminnal tette,
Zsákjába, ezüst poharát csempészte,
Nem félt attól, hogy kincsét elveszíti,
Testvére, minden kincsnél értékesebb volt neki.

Gyermeked tarsolyába kincseket lopj.
Értéket miről az Írás ekképpen szól:
Mit el nem lop a tolvaj éjjel,
S amit a rozsda és a moly nem emészt meg.

Aranynál, drágagyöngynél értékesebbet,
Tudatlanul is gyermeked szívébe legyenek.
Láthatatlanul is hordozza ékszerként,
Isten neve általa dicsőitessék!
-----
...egy gondolat csak úgy apák napján...

ÉDESAPA VAGY...

Attól vagy édesapa,
Hogy Isten gyermekeidet rád bízta.
Felelősséggel jár e hivatás,
De sok benne az öröm az áldás.

Amikor kicsinyek gyermekeid,
Tanítod őket járni, beszélni,
Majd korukhoz képest,
Isten félelmére neveled őket.

Tanácsolod az életben,
Majd őket választás elé teszed,
S örülsz ha elmondhatod,
Hogy te és házad népe az Úré vagytok.

Később oltár elé kíséred őket,
S kéred, hogy Isten áldja frigyüket.
Bátran elengeded az élet tengerén,
Mert Krisztus ül hit hajójukban, a kormányos helyén.

Aztán az élet rendje ismétlődik,
Meglátod fiaid, fiait,
Mert aki az Urat féli,
Még vén korban is gyümölcsözik!
----- Június 2008

APÁK NAPJA
lesz nálunk vasárnap. Szép ünnep. 1910-töl van följegyezve, hogy megünnepelték az apákat ( az USA ban) júniusi hónapban, majd 1966-tól június harmadik vasárnapja lett meghatározva ennek az ünnepnek, hat évvel később Richard Nixon akkori elnök hivatalos ünnepnek jelentette be. Ebben az "apátlan" világban amikor vagy kényszerből, vagy mert úgy akarják, egyre több nő egyedül neveli gyermekét, jó is lenne világszerte megemlékezni az édesapákról.
Én a legdrágább édesapára emlékezek aki már 16 éve nincs köztünk. Egy ilyen meleg júniusi napon távozott. Ma visszamentem az időben amikor kisgyermek voltam.
Szűcs lévén édesapám, az egész családot ellátta bundával.
Akkor, utolsó unokájának is ( fiamnak) még vart bundát.
Hálás vagyok Istennek azért, hogy megismertette velem a Jó utat, és tanított Isten törvényeire.
Soha, nem emlékszem hogy beteg lett volna (haláláig), 50-ik házassági évfordulójukra készültünk, az Úr másként döntött, három héttel az évforduló előtt hazahívta.
Kar mester volt, sokat énekeltünk otthon a családban, halála után sokáig nem tudtam énekelni, elszorult a torkom, könnybe lábadt a szemem ( még ma is), ha kedvenc énekeit énekelte az énekkar. " SZABADÍTÓMRÓL ZENG ÉNEKEM...", " AZ ÚR ŐRIZŐM PAJZSOM ÉS SZABADÍTOM...", ELŐ, ELŐ, ELŐ, ISTEN HARCOSI ELŐ...", " HOGYHA ESTE FENT AZ ÉGEN, RAGYOGNAK A CSILLAGOK...", és mások.
Jobb fele paralizált, 10 napig komában volt, de akkor is bal kezével vezette az éneket, nem tudjuk mit énekelhetett lehet, hogy a fent említett énekek közül.
Azt bánom, hogy nem mondtam elégszer neki, hogy "apa szeretlek". Valahogy akkor még nem tudtuk úgy szabadon ki mondani érzéseinket, de most örvendek, hogy mondhatom a legjobb édesapának gyermekeim apjuknak, és mondhatom gyermekeimnek, és nem utolsó sorban édesanyámnak.
Mondjátok ti is szeretteiteknek minden nap"SZERETLEK".

A KIRÁLY ASZTALÁNÁL


Mind a két lábára sánta volt,
Nem számított, hogy apja király fia volt,
Nem sokan törődtek vele,
A királyi örökséget nem élvezte.

Egyszer csak a király ezt üzente,
Míg él asztalánál lesz eledele,
Visszakapta a királyi örökséget,
A király, asztalánál adott neki helyet.

Én is sánta voltam, nyomorék,
Kifosztott, elhagyott, szegény,
Csak addig törődtek velem,
Míg a sátán szolgája lettem.

Aztán nekem is üzent a Király,
Helyet készített asztalánál,
Míg élek, élet kenyérrel táplál,
Mint királyi gyermek ülhetek asztalánál.

Visszakaptam királyi örökségem,
Biztosítva van Menyben a helyem,
A királyok Királya az én Atyám,
Neked is van hely asztalánál!
-----Szeptember 2007

ROHAN AZ IDŐ... Ezt a fotót Rebi baratnőmtől kaptam. Ne keressetek, én nem vagyok rajta, de sokszor eszembe jutottatok, és bár sok volt itt a mi házunk táján is a feladat, mégis sikerült már pénteken (május 28) belenézni, kedves Evódiával együtt, (mire jó az internet), utána mindenki tette a feladatát itt is, ki a lelkiekben, ki a konyhán (fotók lentebb...). Tetszett a zászló felvonás, majd a Kiss Jutka és Borzási Márta által vezetett program. Mára már majdnem az egész programot megnéztem, kivéve a vasárnap délelőttit, jó volt hallani Írit, Mareszt, Mike Adinának és Borzási Annának meg a többi énekeseknek, külön köszönet a szép csengő hangjukért. "Nagyon szépen énekeltek lányok!!!" én is osztályoztam, csillagos 10 es.
Kíváncsian várom ameddig a gépem visszaemlékszik a vasárnapi adásra is mert most nem akar emlékezni :)

gyülekezetünk ebédlő terme,

és a konyha

HA TEHETNÉM...

Ha tehetném, az idő kerekét,
Visszafelé tekerném.
Amikor nem volt tv, nem volt rádió,
Levelet, a postás hozott.

Gyakran visszasírom azokat az időket.
Telefon csörrenés nem zavarta a csendet.
Esténként, együtt énekeltünk,
Egymásnak találós kérdéseket tettünk.

Aztán a modern kor,
Egyre nagyobb teret hódított.
Rádió bömbölt a mi lakásunkban is,
Az éneklésből megcsonkított egy kicsit.

Később tévén keresztül terjedt a hír,
Megtizedelve időnket így.
Szobánkban vonalas telefon ékeskedett,
Sok mindent elrendeztünk vele, látogatás helyett.

Ma már fölgyorsult a világ menete,
A modern kort, posztmodern váltotta föl.
Mobil telefon kamerás, számítógép, internet,
Mi észrevétlenül rabolja időnket.

Én nem tudom ha lesz még folytatása,
S a posztmodern kort egy másik korszak váltja.
Ne legyen jellemző reánk az utolsó idők,
Amikor lesznek az emberek magukat szeretők.

Őrizzük meg az első szeretetet,
S a régi igét zsinór mértéknek.
Érettünk maga Jézus így imádkozott:
Atyám, hogy megtartsd őket e világban akarom.
-----
...ma ismét fölidéződött bennem ez a vers, hallgatva a fórum beszélgetést. Áldott hétvégénk volt. Mindenért Istené a dicsőség!

Napi áhítat, Isten ígéreteinek tárháza című könyvből, c h spurgeon

A legegyszerűbb dolgok is áldottak

"Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel" (2Móz 23,25).

Milyen áldott ígéret! Istent szolgálni már önmagában is gyönyörűség. Ráadás még az a kiváltság is, hogy minden dolgunkon megnyugszik az Úr áldása! Ha mi magunkat az Úrnak szenteljük, a leghétköznapibb dolgunk is áldott lesz. Urunk Jézus vette a kenyeret és megáldotta, mi is áldott kenyeret eszünk. Jézus Krisztus megáldotta a vizet, sőt borrá változtatta. A víz, amelyet iszunk, sokkal jobb nekünk, mint az ellenségeinket megvidámító bor: minden cseppje áldás. Az Úr áldása van Isten emberén mindenben, és rajta is marad mindig. Mit számít, ha csak kenyerünk és vizünk van, de áldott az a kenyér és az a víz! Kenyerünk és vizünk viszont mindig lesz. Ez benne van az áldásban, hiszen meg kell lenniük, hogy Isten megáldhassa. "Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16). Ha Istennel ülünk asztalunkhoz, akkor nemcsak kérjük, hanem birtokoljuk is áldását. Nemcsak úrvacsorai kenyerünket, hanem a családi asztalunkon levőt is megáldja. Akik Őt híven szolgálják, azokat Ő is hűséggel szolgálja. Ezt az asztali áldást nem érdemeinkért kapjuk, hanem kegyelemből. Valójában háromszoros itt a kegyelem, megadja nekünk a kegyelmet, hogy szolgáljuk Őt, azután a kegyelmet, hogy kenyerünk lehet, végül azt a kegyelmet, hogy áldott kenyeret ehetünk.

Válasz a tegnapra, egyik beszélgetésünkre :) csodálatos az ÚR!!!!!