KÖZÖS NEVEZŐ

Törtek,…egy ketted,
Egy tized, egy negyed,
A Szentlélek ki fölemel,
Benne lehetünk eggyek.


Csak törtek vagyunk Nélküle,
Hiányos, összeférhetetlenek.
Hiányunkat pótolja, kiegészít,
Az Atyánál érettünk esedezik.

Ö emel közös nevezőre.
Velünk az Isten mindörökre.
Hibátlan Bárány, Jézus érdeme.
Szentlélek Isten jöjj a szívünkbe!
-----

Ezt olvastuk ma a mai igében " Aztán udvariasság. Az apró kedvességek, figyelmességek, megértő szavak nem kerülnek sokba, de magasan kamatoznak. "

BEFEKTETÉS

Mintha csak pénzért adnák,
A mosolyt napjainkban.
Meleg kéz fogást, nyájas szavakat.
Udvariasságot, simogatást, ölelést,
Pedig ez maradandó befektetés.

Amiképpen akarod,
Hogy veled cselekedjenek,
Te is akképpen cselekedj!
Derüljön föl sok arc, mosolyodra,
Egy mosoly helyett százat kapsz vissza.

Ne sajnáld osztogatni a kedves, szép szavakat.
Kinek kezet nyújtasz, nézz szemébe annak.
Ölelésre, simogatásra fonódjon kezed,
Görnyedt hátú öreget, síró kisgyereket.

Amit adsz azt visszakapod.
Mit nem adtál vissza nem kaphatod.
Amilyen mértékkel mérsz az embereknek,
Olyan mértékkel mérnek majd neked!

-----

UTAZUNK...

Az élet ösvényén utazunk,
Az eseményektől érintve vagyunk,
Gondolatunk múltba, jövőbe kalandozik,
Kérdezünk, felelünk s valaki mellénk szegődik.

Egy láthatatlan vándor, útitárs képében,
S megkérdez, miről beszélgetünk éppen?
Idegennek tűnik, s mégis mindent tud rólunk,
Tudja, Látja amikor szomorú arccal vagyunk.

Nem tolakszik, ha nem veszed észre,
Úgy tesz mintha tovább menne.
Ha fölismered Öt, behívod szívedbe,
A feltámadás öröme tied lesz örökre!
-----Húsvét első napja 2010

MINDEN VASÁRNAP HÚSVÉT

Amióta találkoztam a Mesterrel,
Arra törekszem,
Hogy minden vasárnap húsvét legyen.
Felejthetetlen az az érzés,
Mikor azt véltem, hogy Ö a kertész,
S magával Jézussal beszéltem.

Szelíd szeme áldott tekintete,
Szívemet lecsendesítette,
Mint egy idétlennek nekem is megjelent,
Átszegezett kezével átölelt engemet,
Azóta minden vasárnap,Feltámadását ünneplem.

A feltámadás öröme ég szívemben,
A szabadítására minden nap emlékezem,
Kegyelme meg ujjul felettem,
Szeretném dicsérni szüntelen,
Mert halálával s feltámadásával,
Életet adott nekem!
-----Április 2007

JÉZUS ÉL O NE FÉLJ!

ÁLDOTT BOLDOG HÚSVÉTOT MINDENKINEK!

JER` FIGYELD AZ ÖRÖM HÍRT !

Gyermekkorom éveire emlékszem vissza,
Azokra a felejthetetlen húsvétokra,
A Konyhából éneklés csengett,
Jer` figyeld az öröm hírt!...édesanyám énekelt.

Nem volt szokatlan nekünk éneklése,
Gyakran énekkel ébresztett reggelente,
De ez valami fenségesen hangzott,
Jézus él! O ne félj! A lakás visszhangzott.

Gyülekezetbe indult a család kilencre,
Locsoló kisfiuk csoportját találtuk út közbe`,
Nem engedték szüleim, hogy otthon maradjak,
Amiért hálás vagyok, s mit akkor sem bántam.

Ma távolság választ el bennünket,
De most is hallom amint énekel,
Szeretnék én is olyan derűsen ébredni,
Jézus él! O ne félj! Énekelni.
-----Húsvét 2010

VALAHOVA TARTOZNOD KELL

A bámészkodó tömeghez,
Vagy a kivégző osztag seregéhez,
A bal a jobb oldali lator mögött húzódsz,
Esetleg Máriák, Jánosok közé tartozol...

Hogy közömbös maradj, nem lehet,
Ha nem is látod az elsötétült eget,
De a föld indulást csak érzed,
Mi megrendíti közömbös szívedet.

Jézus kimondta: elvégeztetett!
Nem a halál, az élet ünnepe ez!
Hisz üdvre lelt a lator, a százados vallott,
Bizony ez az Ember, Isten Fia volt!
----- Nagypéntek 2010

(Mariska nénire emlékezve)

ÖRÖK HÁLA MINDENÉRT!

Ma már a mennyei seregben folytatja háláját.

Itt e földön befejezte pályafutását.

Bármilyen nehéz volt az utolsó útszakasz,

E szavak imájából nem hiányoztak.

Örök hála mindenért!

Bár öt sem kímélte árvaság, betegség,

Törékeny testét amikor tépázta a fájdalom,

Olyankor szenvedő Megváltójára gondolt.

Háláját ez motiválta.

S már nem is számított, hogy gyengült látása,

Mozgása korlátozott, hallása napról napra romlott...

Annál inkább az örökkévalóságra gondolt.

Mindenért örök hála!

Ajka e szavakat suttogta utoljára,

Aztán csendben megnyugodott,

Betelve az élettel távozott!

Örök hála mindenért!

Szívünkben őrizzük emlékét.

Kik szerették, kiket szeretett s hátrahagyott,

Valljuk, hogy az igazak emléke áldott!

-----

A LEGRÖVIDEBB ÚT

...az egyenes út! Valljuk meggyőződve.
S közben kitérőt teszünk, kitérőre.
Görbe, vargabetűs utakat.
Elpazaroljuk időnket, energiánkat.

A legrövidebb út Istenhez, az ima.
Valljuk olykor bizonytalankodva.
Amikor Színe elöl futunk menekülve,
Nem gondolva azzal, hogy nem rejtőzhetünk el előle.

Fölszállunk álmunk luxus hajójára,
De nem érkezünk meg soha Tarsisba.
Mikor mély álmunkból fölébredünk,
A hullámok már összecsaptak felettünk.

Örvény, sötétség, félelem, hínár,
S akkor eszünkbe jut a megbízás.
A mélyből az ima a legrövidebb út,
Megmentésünkre Isten tengeralattjárót küld.

S míg lábunkkal ismét talajt nem érünk,
Fogadkozunk, hogy megbízásunk teljesítjük.
Válaszuk a rövidebb utat.
S ne bánkódjunk, az elhervadt tök miatt.
-----

ELFOGADÁS, ELENGEDÉS

Szülőt, gyereket, testvért,
Istentől kapjuk.
Mi magunk meg nem választhatjuk.
Bár néha fáj a valóság,
Amikor testvérünk rossz úton jár,
Szüleink engesztelhetetlenek,
Gyerekünk lábbal tiporja hírnevünket.
Elfogadni a legnagyobb művészet.
Türelmes lenni, jóságos kedves.

Gyerekeinket egy időre,
Adta Isten nekünk.
Szüleink sem lehetnek mindig velünk.
A legjobb testvértől is egyszer búcsúzni kell,
De ha Isten kegyelmére bízzuk őket,
Isten belső békességgel ajándékoz meg minket.
Melyhez nem fér önzés, kétségbeesés.
A legnagyobb művészet az elengedés.
Elfogadás, elengedés művészete, belső békénk feltétele!
-----

ÚJ DOLOG A NAP ALATT

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Közel negyed évszázada annak,

Hogy megszűnt működni,

Telefon palota, sürgöny, távirat,

Vagy nevezzük telegráf, telegramnak.

Gyerekeink e szavak hallatán ámulnak.

Okos telefonnal a kezükben,

E szavaknak sok értelme nincsen.

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Közel fél évszázada annak,

Hogy nagyanyáink kendert áztattak,

Fontak, szőttek, szapultak.

Kemencét hevítettek, fateknőben dagasztottak.

Nemsoká' e kifejezések feledésbe merülnek,

Akár tollfosztó, fonó, törökbúza hántó,

Mind mind múzeumba illő illusztráció.

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Vagy talán mégsem...nincs új a nap alatt.

Az ember küzd a megélhetéséért,

Akárcsak elődeink. Napjainkban tán kicsit másként.

Jöttünk, vagyunk, elmegyünk.

Idejét múlja mit építettünk,

De ami új, ami újnak mondható,

Hit által nyert új élet. S ez örökkévaló!

-----