IMÁDSÁG

Jó Istenem köszönöm,
Hogy nem vagyok árva,
S oly gyermek ki,
Édesanyját soha nem látta.

Köszönöm,
Hogy családban helyeztél el,
Jobbat, szebbet,
el sem képzelhetek.

Köszönöm, hogy édesanyám,
Gondomat viseli,
Ápol, nevel s ha kell,
Megfenyít.

Köszönöm,
Hogy imádkozni tanit,
S, hogy szeressem az Úr Jézust,
Ki Menybe visz.

Gyermeki szívem,
Forró imádsága,
Áldd meg, tartsd meg,
Édesanyámat!
-----Április 2008

ÚJRA MÁJUS

Szeretem a májust,
A gyöngyvirág illatát,
A színeiben pompázó tulipánt,
A csicsergő pacsirtát.

De legjobban azért szeretem,
Mert anyák napján van kit köszöntsek,
S a Mindenható engem is megtisztelt,
Hogy én is anya lehetek.
-----

AZ ÚRRÓL EL NE FELEJTKEZZ!

Már ... éve/hónapja nem láttam öt,
De távozáskor amit a szívemre kötött,
Nem tudom felejteni,
Mindenhova kísérik lépteim.

Lányom/fiam, amikor úton jársz vagy kelsz,
Az Úrról el ne felejtkezz!
Neki köszönheted az életed,
A gond viselést a kegyelmet!

Ez ad erőt, hogy tovább menjek,
Amikor egyedül érzem magam s elcsüggedek.
Tudom hozzátok is ez vezetett,
S lelki anyám lett e gyülekezet.

Arra kérem az Urat,
Ha kedves előtte imám s meghallgat,
Hogy édesanyám érettem könnyet ne ejtsen,
S e gyülekezet is örömét lelje bennem.
---- Március 2008
...egy otthonról az idegenbe került gyermek gondolatai, akit édesanyja tanácsai kísérnek...

KÖSZÖNÖM JÓSÁGODAT!

Köszönöm Istenem jóságodat,
Hogy édesanyámat megtartottad,
Megáldottad öt hosszú élettel,
Áldott karjaiddal vezetted...

Hordoztad betegségeit,
Megláthatta dédunokáit,
Még most is imádkozik értünk,
Hogy ne fogyatkozzon el a hitünk...

Mikor a halál árnyékában vezetted,
Derűs arccal mondott köszönetet,
Örömmel nézett az örök élet felé,
Kész volt menni Megváltója elé.

Idős korában is áldássá tetted,
Családjának, gyülekezetének,
Köszönöm, hogy példát tőle vehetek,
Áldhatom érette Nagyságos Nevedet!
-----Május 2007

KÖNNY CSEPPEK- GYÖNGY SZEMEK!

Ha minden könnycsepp, mit értem hullattál,
Gyöngyé válna? Anyám!
S én tarisznyába kötve azt,
Ma neked vissza adhatnám?

A föld kerekségén a leggazdagabb,
Te volnál! Anyám!
Sok könnycsepp áztatta selymes arcod,
Értem, az évek során!

De tudom, hogy ez csak álom csupán,
Számomra te vagy a legdrágább! Anyám.
Gyöngy szemként őrzöm minden könnycseppedet,
Mi arcodról a szívembe esett!
-----

KÉRJ ÉDESANYÁM!

Vajon idejét múlta e szép kijelentés?
Pedig egy király ajkáról hangzott el rég:
Kérj édesanyám,
Miattam nem kell szégyenkezzél!

Ez a király meghajlott édesanyja előtt,
Királyi széke mellé ültette le öt,
Biztosította anyját tiszteletével,
S bizalmát ajánlta föl cserébe'.

Ma már nincsenek királyok,
De vannak királyfiak, király lányok,
S ha e földön senki nem tud rólad,
Anyádnak akkor is királyi gyermek vagy.

Míg él addig hajolj meg előtte,
S tanácsait vésd a szívedbe',
Kéréseit hallgasd meg,
S míg nem késő teljesítsed!
-----

ANYU

Amióta emlékszem,
E szót mindennap kiejtem,
Régi szó és mégis mindennap új nekem,
Helyette újabb kifejezés nincsen!

Míg gyermek voltam,
E szóban mindenre feleletet kaptam,
Ha örömmel mondtam, vagy sírva kiáltottam,
Anyu mindig meghallotta.

Most is mindennap ajkamra veszem,
Reggel amikor imádkozom vagy estélyen,
A Jó Istent arra kérem,
Hogy őrizze anyut szüntelen.

Az évek felettem is telnek,
Felnőtt vagyok de még mindig gyermek,
Mert még most is boldogan mondhatom,
Anyu szeretlek nagyon!
-----Április 2007

ANYA VAGY...

Nevettél a gondolaton mint Sára,
Vagy sírva könyörögtél mint Anna,
Isten meghallgatta kérésedet,
S gyermeket adott neked.

Édesanya vagy,
Boldog vagy kevésbé az,
Lehet volt életedben olyan pillanat,
Mikor mint Hágár letetted a bokor alá fiadat.

Elfogyott a víz s te azt mondtad,
Ne lássam vesztét fiamnak,
S akkor Isten angyala megszólalt,
Jézusnál az élet vize árad!

Ö megelégít minden szomjazót,
Ne félj vedd fel a gyermekedet most,
Íme a te fiad, íme a te anyád,
Boldog ház hol Jézust befogadják!
-----Április 2007

UGYE MEGBOCSÁTASZ

Aki a szíved alól szakadt,
Az okoz fájó könnyeket,
Kit fájdalommal szültél,
Ö a gyermeked.

Nem érti meg, hogy anyai szíved,
Mitől félti, óvja,
Sokszor elutasít,
Ha forró ajkad, homlokát csókolja.

Lázad és lázadásában,
Azt sérti,
Ki öt nagyon szereti,
Mert tudja, hogy te megbocsátasz.

Virágot hoz,
S te könnyeid visszatartoztatod,
S megbocsátasz,
Mert Isten neked is megbocsátott.

De a sebek helyei maradnak,
Mint amiket mi okoztunk Jézusnak,
S arra emlékeztetnek,
Hogy van megbocsátás, van kegyelem.
----- Február 2008