OTTHON MARADT TÉKOZLÓ FIÚ

Ne gondold, hogy csak az a tékozló,
Ki az atyai házat ott hagyja.
Tékozolni otthon is lehet,
Szeretetet, jóságot, hűséget,
Mit szerető Atyád rád pazarol.

Amikor testvéredet,
Már nem tekinted testvérnek.
Mert Atyád megbocsátott neki,
S te irigykedsz.
Nem tudsz örülni, hogy visszajött,
Gyűlölet, keserűség vesz rajtad erőt.

Vigyázz, ne légy tékozló otthon.
Örvendj, hogy nem kerültél el,
az atyai háztól.
Osztozz, Atyád boldogságán, örömén,
Ha testvéred, az Atyai házhoz visszatér!
----

NEM TÖRTÉNHET MEG VELEM

Próba, betegség, kísértés,
Másokkal igen.
Én olyan biztos vagyok lépteimben.
S amikor ráébredek a valóságra,
Már a földön heverek.

Elesetten, betegen,
A kísértő kínozza lelkemet.
Tudom Uram, figyelmeztettél engem,
"Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen!"

Köszönöm a Reményt, mely ismét lábra állít,
Az Erőt, mely lelkemben megújít,
Többé nem bízok már, saját erőmben,
Benned bízok Atyám, kegyelmes Istenem.
-----

HISZEK A CSODÁKBAN!

Amikor minden jel azt mutatja, vége.
A legmodernebb orvos tudomány ellenére,
Meggyógyul a beteg. Ez csoda.
Istenem, én hiszek a csodákban.

Amikor testvérem testét, lelkét, gyötri a sátán,
A remény utolsó szikrája kialvóban már.
Te parancsolsz, s távozik a sátán parancsodra.
Ez csoda. Én hiszek a csodákban.

Amikor ember társad ellened vétkezett,
Úgy gondolod megbocsátani már nem lehet.
De szívedben győz a szeretet parancsa.
Higgy a csodákban! Ez Isteni csoda!
----

NEVEZETES EZ A NAP

Egymagam vagyok itthon,
Épp a konyhában forgolódom,
S az internet segítségével,
A kolozsvári rádiót hallgatom. (rvevcj)

"Menybe fel! Egyenest!" éneklik lelkesen,
"Érte jól küzdeni érdemes."
S két évtizeden merengek el,
Érdemes volt ragaszkodni Hozzád Istenem!

Nevezetes ez a nap nekem.
Ha e világon senki másnak nem...
Én akkor is megvagyok győződve,
Hogy Atyám irt a teremtés könyvébe...

Egy születésnapot, ezelőtt húsz évvel.
Mit Kolozsváron is följegyeztek,
A "Stanca" kórház szülészetén.
Egy júliusi forró estén.

Egy fiú gyereket küldött hozzánk Isten,
Kit igyekeztünk nevelni Félelmében.
Szinte repült velünk az idő,
Ma már felnőtt gyerek ő.

De nem szűnök meg Jézusra mutatni,
Ha kell, ma is alázattal tanítani.
Küzdeni, azért ami megmarad.
Harcolni vele együtt, míg szívem utolsót dobban.
-----