KRIZANTÉM...
Nem zúgolódik,

Hogy nem ö lett a tavasz hírnöke,

Gyöngyvirággal, liliommal nem megy versenyre,

Nem hívja párbajra a kardvirágot,

De jelenlétével el gondolkoztatja a halandót.

Amikor fölveszi vörös sárgás köntösét,

A többi virág mind meghajtja előtte fejét.

Emlékeztet, hogy semmi sem örök,

A virágok, fák, hegyek,...

A temetők is erről beszélnek.

Ma engem is emlékeztetett a krizantém,

S engedtem, hogy békésen folyjanak könnyeim.

Gondolatban, bejártam ezer mérföldeket,

S hálát adtam Istennek valakiért,

Akit nagyon szerettem.

-----

( apukámért)

RÓZSA SZIRMOKRózsa szirmok,

Hova lett illatotok?

Bársonyos bájatok?

A harmat, gyöngyöt,

Már nem rak rátok.

Betöltöttétek hivatásotok?!

Valamikor illattal töltöttétek meg,

A kiskerteket.

Menyasszony elé szirmotokból,

Bársony szőnyeget terítettek.

Temetésen, koszorúkban díszelegtetek.

S most a földön hevertek?

.............................................

Rózsa szirom szeretenék lenni.

Krisztus jó illatát árasztani.

Lelki ruhám égi harmattól csillogjon,

Bánatban vigasz lenni, örömben mosoly.

S csendben alá hullni ha már betöltöttem hivatásom.

-----

a fotót is én készítettem, az adta a gondolatot:)

EGY KIS HAZAI,
elhiszitek, nép viseletben New Yorkban:)
felvétel Piroskától

AZ ÚRÉRT S AZ Ő ÜGYÉÉRT!

Aki fél az menjen vissza!

Ki bátor, az Úrért s Gedeonért harcba!

És maradtak tízezeren harminckét ezerből,

Végül háromszázan tízezerből.

Fegyvereik nem kard és dárda,

De kürt, cserép edény, fáklya.

Emberileg lehetetlen a győzelem,

Az ellenség táborában több százan egy ellen.

De mielőtt harcba szálltak volna,

Isten a győzelemről biztosította.

Szóltak a kürtök, cserép edények törtek,

Égtek a fáklyák, s az ellenség egymásnak esett.

Az Úrért és Gedeonért! Kiáltották a harcosok...

Félénken, némán ma én sem maradhatok.

Nem test és vér ellen folyik ma a harc,

Egész légió mely lelkemre támad minden nap.

Az Úrért s az Ő ügyéért! Hangot adok hitemnek!

Égjen szívemben az első szeretet!

Törd össze Uram egészen ó emberemet,

Győzzön a Te ügyed! Győzzön a kereszt!

-----

a tegnap esti biblia óra nyomán...

... a vasárnapi ima óra, Isten tisztelet nyomán, ma két verset írtam (jobban mondva), csak vettem egy papírt, ceruzát és lejegyeztem, megosztom veletek is...

VALÓDI BOLDOGSÁGOM

Köszönöm,

Hogy nem földi jóléthez kötötted a boldogságot,

Elérhetetlen lenne, délibáb, álom,

Megfoghatatlan, mindig tova szálló.

Köszönöm,

Hogy nem testi épséghez kötötted a boldogságot,

Elalélnék, mikor testemben nyilall a fájdalom,

Verejték, sóhaj okozná boldogtalanságom.

Boldogságom záloga te Vagy Uram,

Ha igédről gondolkozom éjjel és nappal.

Amikor gyönyörködőm törvényedben,

Valódi boldogságot az ad nekem.

-----

IMÁDOM...

Mondják, megszokásból,

Vagy mert így hallották másoktól,

Nem gondolnak a szó igazi értelmére,

A tíz parancsolatra, Szentigére.

Egyedül csak az Urat a te Istenedet imádd!

Mit rajta kívül imádsz az mind bálvány.

Ma már nem arany borjú, álló kép, szobrok.

Gyerekeid, unokáid, kedvenc ételed imádod...

Idegen Istenek előtt ne borulj le,

Nyisd ki szíved ablakát, Mennyei Jeruzsálemre,

Reggel, délben, este imádd Istent,

Meglátod, az oroszlánok verméből is kiment!

-----

HA LEVEGŐNEK NÉZNEK...

Végzed feladatod, de észre sem vesznek,

Egyszerűen levegőnek néznek.

Az "én" azt diktálja, elég!

Egy belső hang, azt súgja, ne még!

Hisz a levegő nélkülözhetetlen,

A víz ha nem átlátszó, hasznavehetetlen.

Maradj átlátszó, Jézusért élő.

Üdítő víz, éltető levegő!

-----

NAGYKÖVET

Testőrök, limuzin, védelem,

Bíbor szőnyeg, tisztelet, kényelem,

E világi nagykövet osztályrésze,

Ki országát képviseli az idegenbe'.

Kit e különleges megbízás ér.

Annak számára nagy megtisztelés.

Isten gyermekei mind nagykövetek,

Csak nem hasonlíthatok a körülmények.

E szolgálatra a Menny nevez ki,

Isten ügyét e Földön képviselni.

Nincs kényelem, kevésbé tisztelet,

Mit kapunk érte az megvetés, gyűlölet.

Háborús időben a nagykövetet haza hívják.

Háborúk hírétől híres e világ.

Mielőtt a hazahívó szó érne téged,

Töltsd be küldetésed, légy béke követ.

-----

TEMPLOM KÜSZÖB...

Vasárnapról vasárnapra várja, az Isten' keresőket.

Némán figyeli kik a templomba belépnek.

Vannak kik rá taposnak, mások óvatosan átlépik,

Némelyek megbotlanak benne,

Figyelembe sem veszik.

A te szolgálatod hasonlít a küszöbhöz.

Ha letaposnak, imádkozz érettük.

Kik megbotlanak, azokat emeld fel,

S ha nem vesznek figyelembe,

Légy hozzájuk szeretettel.

Szolgálatodat az Úr megáldja.

Ilyeneket keres ma is az Atya.

Kiknek elhívatásuk, a küszöb sorsa.

Egyre több elveszett lépjen be rajta,

Az életre, mely Krisztus maga!

----

Megjegyzés: Gyerek voltam, amikor szüleim elvittek lelki pásztor beiktatási ünnepségre. Nem emlékszem sem a helyre, sem a személyre, csak egy ott elhangzott üdvözlő beszédre. A küszöbhöz hasonlította valaki a lelki pásztor szolgálatát.

Miután lejegyeztem ezt a verset, tudtam meg, hogy már van egy vers "Küszöb" címmel, sőt néhai Csiha Kálmán református püspök egyik verseskötetének is ez volt a címe: Templomküszöb. Véletlen egybeesés.

KÖZÖS GYERTYÁNK

... éve annak,

Hogy meg gyújtottuk közös gyertyánkat.

Egyéni mécsesünket akkor elfújtuk,

S ígértük, hogy a közös lángot tápláljuk.

Nem az enyémet, nem a tiédet,

A miénket, a közöset.

Sok szép idők, amikor szélcsend volt,

A láng teljes erővel lobogott.

Gyönyörű napfelkelték, holdfényes éjszakák,

Sötétben még elevenebb volt a láng,

S amikor az élet szele meg meg fújta,

Belefáradtunk, hogy vigyázzunk a lángra...

Szelíd hangjával, Jézus megjelent,

Nem oltom el a pislogó mécsest!

Szél és vihar elé Állott,

Önmagával védte meg a lángot,...

S míg csonkig ég egészen gyertyánk,

Tudjuk, hogy Isten vigyáz reánk.

Őrzi a lángot nappal s éjszaka,

Áldását adja közös utunkra.

-----

AZ ŐSERDŐ TÖRVÉNYE...

Az őserdő törvénye tudjátok, hogy mi?

A megmentett ember megmentőjéhez tartozik!

Kit a vadállatok karmaiból valaki megmentett,

Az mindenével szolgája lesz megmentőjének.

A BIBLIA törvénye tudjátok, hogy mi?

A megváltott ember Megváltójához tartozik!

Ki a sátán kötelékiből lett megváltva,

Az testtel, lélekkel Megváltóját szolgálja.

Ez a szolgaság, szabadságot jelent.

Szabad valóban csak az a szolga lehet,

Ki önként, örömmel szolgálja Urát,

Boldog az a szolga, jutalmat kap odaát!

-----

ÉRZÉKEINK KAPUI

Kerített város a szívünk,

Minden féltett dolognál jobban őrizzük!

A kerítésen érzékeink kapui találhatók,

Isten béke követei járnak be azokon.

Ha nem vigyázunk, az ellenség is besurran.

A fül kapunál, ránk kérdez: Csakugyan!

A szem kapunak, kíváncsi lesz amit kínál,

S elbukunk, mint egykor az első emberpár.

A száj kapura, ha nem Isten teszi a závárt,

Nyelvünkkel meg tudjuk ölni atyánkfiát.

Ami ínyünknek kecsegtető, édes,

Tönkre tehetjük azzal a szívünket.

Érzékeink kapuin, duplázzuk meg az őrséget.

Számláljuk úgy napjainkat, hogy jussunk bölcs szívhez.

Szívünk támasza legyen Isten,

Megőrzi azt az Úr, teljes békében!

-----