Egy ócska hegedűt kaptam
ajándékba,
Kilencvenen felül jár régi
gazdája.
Ujjai nem hajlottak a húrok
köré már,
A vonó is, fől s alá csak
vontatva járt.
Lehangolódtak húrjai, fénye
megkopott,
A tokját por lepte,
színehagyott.
Mit kezdjek e régi hegedűvel,
Egy művész tudná meg mondani,
ha értékes?
Régi gazdájának értékes volt.
Rajta sok szép darabot
játszott.
Egyik melódiából a másikba
vágott,
Ki a játszott dallamot
fölismerte, jutalmat kapott.
Elgondolkoztam; Istentől
ajándékba kaptuk az életet.
Előtte minden ember értékes.
Ha lehangolt életed, alig
vonszolod,
Mint a vén hegedűs a vonót...
Gondolj arra, hogy Isten
kezében van sorsod.
Ő felhangolja életed húrjait,
ha akarod.
Szent keze szebbnél szebb
dallamot játszik rajt`,
Ha fölismered a melódiát,
jutalmat ad!
-----
