Nemrég madár daltól volt hangos a lég,
Ünneplőbe öltöztek a fák, virágok s a rét.
Díszmenetben lépdelt a Nap a folyó tükrében,
Éjjel a Hold s a csillagok nevettek fényében.
Mára levetették mind cifra ruhájukat.
A folyó tükrében szürke felhők úsznak,
Nincs madár dal, a lepkék nem játszadoznak,
A fák s a szél, gyászindulót dúdolnak.
Temet az ősz, mi elébe kerül mindent,
S amíg elhantolja az utolsó levelet,
Az eső is megjelenik siratónak,
A dér s a fagy rá koszorút rak.
.....................................................................
Ma én is temettem: álmokat, vágyakat,
Bűnöket, sértéseket, bántalmakat.
Jézusra vetettem. Könnyebb lett így keresztem.
Köszönöm az őszt Istenem!
.....
