Emlékem tára...

Csodalatos hetekkel gazdagodott emlékem tára,

Elbeszélgettem nyolcvannégy éves édesanyámmal,

Ki barátnő, imatárs egy személyben,

Megért, támogat önzetlen szívvel.

Szeretete egyre nő, testi épségével ellentétben,

Törődése másokért, magára nem gondolva mit sem,

S míg csodalom fehér haját, homályos szemeit,

Remegő karjából csodalatos erő sugárzik.

De már nem oly erő, mely képes munkára,

Inkább békére intő, áldásra, imádságra,

A hálaadás túlcsordul ajkáról,

Pedig volt része özvegységből, háborúból.

Életbenmarádasa küldetését jelenti,

Álmatlan éjjelen az elveszettekért imádkozik,

Név szerint sorolja, kik Istentől eltávolodtak,

S minden nap hálás azokért, kik kegyelmet találtak.

.................................................................................

Jóságodért, kegyelmedért áldalak Istenem,

Hogy kedves napokkal ajándékoztál meg engem,

Köszönöm, hogy jó tetszésed szerint meghallgatod imánk,

Megtartasz, s napról napra gondot viselsz reánk!

…..