SZIVÁRVÁNY

"Úgy átöleltem volna,
Mint ahogy Ő átölelt engem,
Az ígéretében, amikor a bárka megfeneklett.
S azóta annyiszor művészi kézzel fölrajzolta,
Szövetségének ívét, mindenki szeme láttára,
A titkot mégis csak az értette,
Kinek borús napja volt, s föltekintett az Égre!"

ÚJ- RÉGI IGE

Ma ismét fölfedeztem a régi igét,

Ma újra,  újat mondott nekem.

Azt az igét melyről azt jósolták,

Hogy múzeumokban vész feledésbe.

Ma ismét kezembe vettem, mint annyiszor már,

Benne Isten szólt hozzám, a lélek hangján,

Ma ismét könnyre fakasztott,

Arcomra, széles mosolyt rajzolt.

Ma újra fölfedeztem benne porszem életem,

Mint egy tükörben, látta meg magát benne lelkem,

Fölfedeztem benne a kegyelmet, irgalmat,

Isten jóságára utalt, bűnös magamat.

Ma ismét fölfedeztem a régi igét,

Ma újra,  újat mondott nekem.

Azt az igét melyről azt jósolták,

Hogy múzeumokban vész feledésbe.

-----