A VILÁGOSSÁG...

A világosság sok mindenre fényt derít,
Ki tárom most szívem ablakait,
Ragyogd be annak minden zugát,
Égi világosságod hadd járja át.

Nagyobb a bűnözés sötétben,
Mi minden történik egy éjjel,
De ha a szívekben égi fény lakik,
Ott béke áldás van éjjel is.

S minthogy siralom völgye ez élet,
Ahogy éjjel várom a reggelt,
Úgy várom az örök világosságot,
Hol soha örökké nem megy le napunk.
----- Július 16 2009

BOCSÁSSATOK MEG EGYMÁSNAK

A gyerekek játszadoztak, összekaptak,
Majd egymásra megharagudtak.
Míg le nem megy a nap, mondta az apa,
Bocsássatok meg egymásnak.

Jól van mondta az egyik,
Megbocsátok reggelig,
Aztán ha fölébredünk,
Haragudni fogok megint.

Testvérek mi is így vagyunk?
Megbocsátunk de feledni nem tudunk.
Ha eszünkbe jut, hogy atyánkfia megbántott,
Ismét tápláljuk a haragot.

Az Úr nekünk megbocsátott.
Napkelet napnyugattól amilyen távol,
Bűneinket olyan messze veté,
Róluk többé meg nem emlékezik!
-----Február 2007

Hála Istennek, újra itthon. Otthonról haza jöttünk. Kimondhatatlan hála van szívemben Isten gond viseléséért, vezetéséért a megtartásért. Nagyon hiányoztunk már egymásnak a szűk család. Férjem, fiam és nekik mi, és ti is hiányoztatok. Az imaház megnyitóról most egy verset írok le amit elmondtam ott az ünnepélyen. Az adta a gondolatot, hogy az építés ideje alatt valaki gúnyosan megjegyezte a faluból: ...mit akartok ti hívők?! ...egy maroknyi hívő és imaházat akartok építeni?!

HÁZAT ÉPÍTHETTÜNK...

Mivel érdemeltük ki e nagy kegyelmet,
Hogy házat építhettünk Szent Nevednek,
Hisz olyan esendőek vagyunk,
Fogadd el most áldozatunk.

Dávid szolgádról Te magad mondtad,
Találtam öt szívem szerint valónak,
Nevednek házat mégsem építhetett,
S e maroknyi népnek megengedted.

Legyen e hajlék imádság háza,
Mikor e nép összegyűl imára,
Megszenteljék a Te Nagy Neved,
Minden dicsőség legyen a Tiéd.

Hogy vezetted néped, s megsegítetted,
Kirendelted szükségeiket,
Nem lett kevesebb annak aki adott,
Házad építéséért csak egy imát mondott.

Egy pohár víz sem veszti el jutalmát,
Láthatjuk áldásod kezünk munkáján,
Nem érdemünk, nem érdemünk Atyánk,
Köszönjük, hogy Fiadban tekintettél le ránk.

Szent lelked által vezettél,
Mikor megfáradtunk fölemeltél,
Kicsinyek, nagyok kik itt fáradoztak,
Megjutalmaztad munkájukat.

Alázattal kérünk hallgasd meg imánk,
Amikor az elveszettekért jövünk Hozzad.
Hogy e hajlék megteljen Téged vágyó lelkekkel,
S örök hála egyedül a Tiéd legyen!
-----