Hála Istennek, újra itthon. Otthonról haza jöttünk. Kimondhatatlan hála van szívemben Isten gond viseléséért, vezetéséért a megtartásért. Nagyon hiányoztunk már egymásnak a szűk család. Férjem, fiam és nekik mi, és ti is hiányoztatok. Az imaház megnyitóról most egy verset írok le amit elmondtam ott az ünnepélyen. Az adta a gondolatot, hogy az építés ideje alatt valaki gúnyosan megjegyezte a faluból: ...mit akartok ti hívők?! ...egy maroknyi hívő és imaházat akartok építeni?!

HÁZAT ÉPÍTHETTÜNK...

Mivel érdemeltük ki e nagy kegyelmet,
Hogy házat építhettünk Szent Nevednek,
Hisz olyan esendőek vagyunk,
Fogadd el most áldozatunk.

Dávid szolgádról Te magad mondtad,
Találtam öt szívem szerint valónak,
Nevednek házat mégsem építhetett,
S e maroknyi népnek megengedted.

Legyen e hajlék imádság háza,
Mikor e nép összegyűl imára,
Megszenteljék a Te Nagy Neved,
Minden dicsőség legyen a Tiéd.

Hogy vezetted néped, s megsegítetted,
Kirendelted szükségeiket,
Nem lett kevesebb annak aki adott,
Házad építéséért csak egy imát mondott.

Egy pohár víz sem veszti el jutalmát,
Láthatjuk áldásod kezünk munkáján,
Nem érdemünk, nem érdemünk Atyánk,
Köszönjük, hogy Fiadban tekintettél le ránk.

Szent lelked által vezettél,
Mikor megfáradtunk fölemeltél,
Kicsinyek, nagyok kik itt fáradoztak,
Megjutalmaztad munkájukat.

Alázattal kérünk hallgasd meg imánk,
Amikor az elveszettekért jövünk Hozzad.
Hogy e hajlék megteljen Téged vágyó lelkekkel,
S örök hála egyedül a Tiéd legyen!
-----