TEMET AZ ŐSZ

Nemrég madár daltól volt hangos a lég,

Ünneplőbe öltöztek a fák, virágok s a rét.

Díszmenetben lépdelt a Nap a folyó tükrében,

Éjjel a Hold s a csillagok nevettek fényében.

Mára levetették mind cifra ruhájukat.

A folyó tükrében szürke felhők úsznak,

Nincs madár dal, a lepkék nem játszadoznak,

A fák s a szél, gyászindulót dúdolnak.

Temet az ősz, mi elébe kerül mindent,

S amíg elhantolja az utolsó levelet,

Az eső is megjelenik siratónak,

A dér s a fagy rá koszorút rak.

.....................................................................

Ma én is temettem: álmokat, vágyakat,

Bűnöket, sértéseket, bántalmakat.

Jézusra vetettem. Könnyebb lett így keresztem.

Köszönöm az őszt Istenem!

.....