KŐ

Nagyobb, kisebb,
Súlyosabb, könnyebb.
Ember társad vétkét mérlegelve válogatod,
S szorítod markodba' várva a pillanatot,
Hogy eldobod.

Még nem érzed, hogy a kőnek súlya,
A te szívedet nyomja.
S míg nem tudod kiengedni markodból,
A gravitáció törvénye alatt vagy.
Nyomaszt a teher, lefelé tartasz.

Jézus ma is ott áll a középen.
Ismerd föl, a homokba ír éppen.
Vád helyett szívedbe béke költözik.
Markodból a kő akkor kiesik.
Ember társadat többé már nem kárhoztatod,
Mert emlékezel, hogy Isten neked is megbocsájtott.
-----