NEKÜNK A LEGSZEBB...

Minden gyerek szép!
De a legszebb, te vagy nekünk.
Szemed, arcod, mosolyod,
Megvidámítja életünk.
Különlegessé tette Isten otthonunkat,
Azzal, hogy téged nekünk adott.
Áldás, hogy még most is,
Együtt tanuljuk, az aranymondatot.
Apa, bár estére fáradt,
Szívesen megkeni a hátad,
S, hogy fürtjeid hullámosak legyenek reggel,
Örömmel fonom be kosarasan a hajad, este.

Könnyeidnek sós ízét mi is érezzük,
Fáj hogyha szenvedsz,
Sikereidben veled örülünk.
Ne haragudj ha túlzottan féltünk olykor,
Hidegtől, fagytól, napszúrástól,
Rossz embertől, álbaráttól.
Csak tudd, hogy nekünk te vagy a legszebb.
Úgy ahogy Isten teremtett.
Szíved tisztaságát őrizd meg Teremtődnek,
Gyönyörködj Benne, és megadja kérésed.
----- apa& anya

Betti lanyunk szülinapjára.

EGY ÁTLAGOS NAP DÖNTÉSEI

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Zsolt 90: 12


Reggel amikor fölébredsz,
El kell döntened, hogy fölkelsz.
Előbb utóbb, visszaalszik az,
Ki tétlenül az ágyban marad.

Ha fölkeltél, el kell döntened,
Hogy bibliádat kezedbe veszed.
Más dolgok szinte tolakodnak,
De a lelki táplálék a legfontosabb.

Döntened kell, hogy imádkozol.
Ima kamrádban az Urral találkozol.
Hogy ne csak később az útvesztőkben,
Kétségbe esve keresd az Istent.

Döntened kell, hogy a békességet keresed.
Szeretsz akkor is ha téged nem szeretnek.
Jót teszel, segítsz másokon,
Ha kell az utolsó falatodat is odaadod.

Döntened kell, hogy beszélsz vagy hallgatsz.
Valahova elmész, vagy távol maradsz,
Milyen internetes oldalakat látogatsz meg,
Te irányítsd a kurzort, ne a kurzor tégedet.

Döntéseid, meghatározzák arckifejezésed.
Zsémbes, nyűgös ki bal lábbal kel fel.
Ha jó döntéseket hozol már korán reggel,
Meglátod, nyugodt és kiegyensúlyozott leszel!
-----

Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! Zsolt 122: 1


A VASÁRNAPOK DÖNTÉSEI.

Ha alkuba bocsátkozol magaddal,
Nagy az esélye, hogy otthon maradsz.
Szűk a ruhád, vagy bő,
S különben is már késő.
Na meg az interneten is közvetítik,
Az Istentiszteletet,
S azt az ágyból is megnézheted.
Hozz jó döntéseket,
Mit később nem bánsz meg.
Évek múltán majd küldheted gyerekeidet,
Nem mond semmit nekik akkor a szó, csak a tetted.
-----

A HÁTTÉRBŐL CSENDBEN...

Ígérem. Imádkozok,
A lelki munkásokért, a misszionáriusokért.
Jövedelmem osztom, szorzom.
Adok belőle, hogy nekem is maradjon.
Mert csak az marad meg mit odaadok.
Feledésbe vész mind, mit magamnak megtartok.

Csak Isten tudja, hogy felelősségteljesen fogadkozok.
Emberi elismerést munkámért nem várok.
Tudom nem véletlen adta tudomásomra Isten,
Azoknak nevét kik az evangéliumot hirdetik itten.
Imádságom, hogy a háttérből csendben,
Mit ígérek, felelősséggel tegyem!
-----

LEGYEN EZ ÉV...

Az Úr jókedvének esztendeje, amikor,
Az evangélium hirdettetik a szegényeknek,
A foglyok szabadulást nyernek,
Látnak a vakok, s meggyógyulnak a betegek.

Legyen az Úr kedves esztendeje,
Gyogyír, balzsam a megsebzett szívekre,
Megvigasztalodjon minden gyászoló,
A megkötözött feloldozást találjon.

Kegyelem esztendeje legyen ez az év,
Amikor nem vársz szeretetet a szeretetért,
S nem fizetsz rosszal a gonoszért,
Rágalom helyett imádkozol testvéredért.

Isten nem tartja meg haragját örökké,
Elengedi népe maradékának büntetését,
Abban telik Kedve, hogy kegyelmet ad,
Legyen ez az év, kegyelem éve számodra!
-----

MINDEN NAP ÉPÍTÜNK...

Egyszer egy király, megbízta alattvalóját,
Hogy építsen neki egy szép lakást.
Rendelkezésére bocsátotta egész kincstárát,
Csak legyen jó és kényelmes a lakás.

Elkészült az épület, kívülről ámulatos,
De a fölhasznált építkezési anyagok,
Gyenge, rossz minőségűek voltak.
Így élt vissza a megbízott, a király bizalmával.

-Kész a ház! A megbízott közölte.
-Neked építtettem! A felség felelte.
Saját magát csapta be a megbízott,
A ház minőségén javítani már nem tudott.

…………………………………………

Krisztus, lelki házunk fundamentuma.
Jó erények egész kincstárát ránk bízta.
Minden nap építünk rá, ki jót, ki rosszat.
Az arany, ezüst, drágakő megmarad.
-----

(Megég a széna, szalma, pozdorja.
Balga, ki értéktelent épít az alapra.
Ne csaljuk meg magunkat, eltékozolva időnket,
Kinek munkája megég, az füst szagú lesz.)



(Az utolsó versszak nem tartozik feltétlenül a vershez, egyszer hallottam egy prédikációban a hasonlatot, és most összefoglaltam versszakban.)

Minden kedves olvasónak boldog új évet kívánok!