MINDEN NAP ÉPÍTÜNK...

Egyszer egy király, megbízta alattvalóját,
Hogy építsen neki egy szép lakást.
Rendelkezésére bocsátotta egész kincstárát,
Csak legyen jó és kényelmes a lakás.

Elkészült az épület, kívülről ámulatos,
De a fölhasznált építkezési anyagok,
Gyenge, rossz minőségűek voltak.
Így élt vissza a megbízott, a király bizalmával.

-Kész a ház! A megbízott közölte.
-Neked építtettem! A felség felelte.
Saját magát csapta be a megbízott,
A ház minőségén javítani már nem tudott.

…………………………………………

Krisztus, lelki házunk fundamentuma.
Jó erények egész kincstárát ránk bízta.
Minden nap építünk rá, ki jót, ki rosszat.
Az arany, ezüst, drágakő megmarad.
-----

(Megég a széna, szalma, pozdorja.
Balga, ki értéktelent épít az alapra.
Ne csaljuk meg magunkat, eltékozolva időnket,
Kinek munkája megég, az füst szagú lesz.)



(Az utolsó versszak nem tartozik feltétlenül a vershez, egyszer hallottam egy prédikációban a hasonlatot, és most összefoglaltam versszakban.)

Minden kedves olvasónak boldog új évet kívánok!