ISTEN
KEGYESE
“Az Úr
szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.”
Mint saját
gyerekeit úgy szeretett,…
Unokájának
tartott bennünket,…
Kortársai
felől gyakran érdeklődött,
Elfelejtett
szegényeknek osztott, küldött,
Sok sok
szeretetet,
Mert
kegyese volt Istennek.
Isten,
kegyelmébe’ részesítette,
S ezért
életét neki szentelte.
Mint az
özvegyasszony,
Utolsó két
fillérét dobta a perselybe,
Jézus
látta, s megáldotta hitét érte.
Csak adott
és adott, semmit nem várt cserébe.
Szívében
hely volt gazdagnak, szegénynek,
Sok
vándornak, kik az új hazában otthont kerestek,
Önzetlenségével,
anyát, nagymamát pótolt.
Szeretve
szolgált, élete áldás volt.
Emléke
áldott, kövessük példáját.
Isten
kegyese lenni, nagy kiváltság!
-----
(egy dédi mamára emlékezve)
