október 29, 2013
TÉVEDTEM...
Csak annyit kellett volna mondjak,
Aznap este,
De én ezer érvet hoztam föl,
Védelmemre.
Így vesztek kárba, órák, percek,
Másodpercek,
Hajnalba torkolt álmatlan éjjelek.
Tévedtem!
E szótól, hüvelyébe kerül a kard.
Nem vesztes, de nyertes lesz az,
Ki tévedését fölvállalja.
Isten, békével, nyugalommal jutalmazza!
----
október 19, 2013
NE LŐJÜK LE A SEBESÜLTEKET!
Sebesült.
Ellenség táborából, vagy hazafi,
Nem lehet tudni.
Az orvosnak egy a feladata: Megmenteni!
Sebesült. Akár Jerikónak útján,
A félholtra vert.
Embertársam lelkén a sátán,
Sebet ejtett.
Egy a feladatom.
Imakarjaimba venni,
Érző szívvel, sebeit bekötözni.
Nem pedig ítélkezéssel, le lőnni.
-----
Ellenség táborából, vagy hazafi,
Nem lehet tudni.
Az orvosnak egy a feladata: Megmenteni!
Sebesült. Akár Jerikónak útján,
A félholtra vert.
Embertársam lelkén a sátán,
Sebet ejtett.
Egy a feladatom.
Imakarjaimba venni,
Érző szívvel, sebeit bekötözni.
Nem pedig ítélkezéssel, le lőnni.
-----
október 10, 2013
A HŰSÉG PARAZSA!
Olykor elfogyott a
szeretetünk,
Türelmünk, jóságunk,
szerelmünk,
Olyankor az oltár előtt tett
hűségre emlékeztünk,
S Isten adott kegyelmet, hogy
újra szeressünk.
Undok természetünk nem
kegyelmezett,
Egymásnak okoztunk fájó
könnyeket.
De ahogy Isten hűséges
hozzánk,
Vártunk egymásra holdfényes
éjszakán,
S arra a napra emlékeztünk
vissza,
Amikor hűséget ígértünk
egymásnak, térden állva.
A tegnap, a hátunk mögött
maradt
A huszonöt éves mérföldkő.
S hűségünk jeléül, gyűrűt
húztunk,
Az ezüst menyegzőn.
S ha hamu födné, a szeretet,
türelem szikráját,
Jóságunk kimértnek látszana
egymás iránt,
A hűség parazsa égesse
keblünket,
Mellyel a halálig kitartunk
egymás mellett!
-----
október 09, 2013
AZ EZÜST HUSZONÖTÖS MARGÓJÁRA...
Rég volt amikor elindultunk,
Istentől, minden nap, egy napot kaptunk,
De mint, egy a hűség távcsövén keresztül remélve,
Láttuk a huszonötöst, ezüstbe öntve.
És minden nap megharcolva,
Az az nap gondját, baját,
Összetevődtek a mozaik kockák,
Benne ezüstbe csillogva a huszonötös.
Álmodtunk, terveztünk, imádkoztunk!
Valóra vált sok sok álmunk.
Tervünket Isten munkaasztalára tettük,
Azt is megadta, amit nem reméltünk.
Hűségünk beezüstözi a huszonöt évet,
S bármelyik szögből nézed,
Isten kegyelme csillog rajta,
Szeretete, hűsége, jósága.
S ma, ismét álmodtunk egyet közösen,
S megújítottuk Isten előtt hűségünket.
A távcsőben messzi, csillog az arany ötvenes,
Álmunk, hogy együtt ünnepelhessük meg!
-----
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)