Olykor elfogyott a
szeretetünk,
Türelmünk, jóságunk,
szerelmünk,
Olyankor az oltár előtt tett
hűségre emlékeztünk,
S Isten adott kegyelmet, hogy
újra szeressünk.
Undok természetünk nem
kegyelmezett,
Egymásnak okoztunk fájó
könnyeket.
De ahogy Isten hűséges
hozzánk,
Vártunk egymásra holdfényes
éjszakán,
S arra a napra emlékeztünk
vissza,
Amikor hűséget ígértünk
egymásnak, térden állva.
A tegnap, a hátunk mögött
maradt
A huszonöt éves mérföldkő.
S hűségünk jeléül, gyűrűt
húztunk,
Az ezüst menyegzőn.
S ha hamu födné, a szeretet,
türelem szikráját,
Jóságunk kimértnek látszana
egymás iránt,
A hűség parazsa égesse
keblünket,
Mellyel a halálig kitartunk
egymás mellett!
-----
Olyan szépen megfogalmazod gondolataid, tetszik. Nagyon sok boldog házas évet kívánunk nektek még együtt.
VálaszTörlés