Az élet ösvényén utazunk,
Az eseményektől érintve vagyunk,
Gondolatunk múltba, jövőbe kalandozik,
Kérdezünk, felelünk s valaki mellénk szegődik.
Egy láthatatlan vándor, útitárs képében,
S megkérdez, miről beszélgetünk éppen?
Idegennek tűnik, s mégis mindent tud rólunk,
Tudja, Látja amikor szomorú arccal vagyunk.
Nem tolakszik, ha nem veszed észre,
Úgy tesz mintha tovább menne.
Ha fölismered Öt, behívod szívedbe,
A feltámadás öröme tied lesz örökre!
-----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése