ÚJ- RÉGI IGE

ÚJ- RÉGI IGE

Ma ismét fölfedeztem a régi igét,
Ma újra, újat mondott nekem.
Azt az igét melyről azt jósolták,
Hogy múzeumokban vész feledésbe.

Ma ismét kezembe vettem, mint annyiszor már,
Benne Isten szólt hozzám, a lélek hangján,
Ma ismét könnyre fakasztott,
Arcomra, széles mosolyt rajzolt. 

Ma újra fölfedeztem benne porszem életem,
Mint egy tükörben, látta meg magát benne lelkem,
Fölfedeztem benne a kegyelmet, irgalmat,
Isten jóságára utalt, bűnös magamat.

Ma ismét fölfedeztem a régi igét,
Ma újra, újat mondott nekem.
Azt az igét melyről azt jósolták,
Hogy múzeumokban vész feledésbe.
-----

NŐK- ISTEN SZERETETÉNEK KÖZVETíTŐI

NŐK- ISTEN SZERETETÉNEK KÖZVETíTŐI

Akár a virágok,
Különböző illatúak, színűek,
Mind virágok ők, 
De nevükről különböztetjük meg őket.

Nincs derékig erő ibolya virág,
És nincs fűben rejtőzködő liliom,
Hogy illatát érezzem az ibolyának
Ahhoz földig kell hajolnom.

De a liliom ontja az illatát,
S sorolhatnám a gyöngyvirágot,
Német szegfűt, esti violát,
Bazsarózsát, az akácot s az orgonát... 

Bíbor színtől hófehérig,
Reggeli harmattól csillogó,
Eső után üdén fölfelé áhítozó, dértől csípett,
Fejüket meghajtó őszutó krizantémok,
Mind virágok.

Utánozhatatlan szin árnyalatban,
Összetéveszthetetlen illattal,
Isten szeretetének közvetítői,
Jelen vannak a ravatalnál, s a bölcsőnél is ott vannak,
És csendben teszik a dolgukat!
- - - - -