NŐK- ISTEN SZERETETÉNEK KÖZVETíTŐI

NŐK- ISTEN SZERETETÉNEK KÖZVETíTŐI

Akár a virágok,
Különböző illatúak, színűek,
Mind virágok ők, 
De nevükről különböztetjük meg őket.

Nincs derékig erő ibolya virág,
És nincs fűben rejtőzködő liliom,
Hogy illatát érezzem az ibolyának
Ahhoz földig kell hajolnom.

De a liliom ontja az illatát,
S sorolhatnám a gyöngyvirágot,
Német szegfűt, esti violát,
Bazsarózsát, az akácot s az orgonát... 

Bíbor színtől hófehérig,
Reggeli harmattól csillogó,
Eső után üdén fölfelé áhítozó, dértől csípett,
Fejüket meghajtó őszutó krizantémok,
Mind virágok.

Utánozhatatlan szin árnyalatban,
Összetéveszthetetlen illattal,
Isten szeretetének közvetítői,
Jelen vannak a ravatalnál, s a bölcsőnél is ott vannak,
És csendben teszik a dolgukat!
- - - - -