GONDOK VILÁGÁBÓL, MOSOLY VILÁGÁBA

Megszokott napnak, néztem elé.
Épp gyalogoltam a munka hely felé,
Amikor egy kislány rám köszönt mosolyogva.
Édesanyja tolta a baba kocsiba.

Nem lehetett, nem vissza köszönni.
Ragyogó tekintete mosolyt váltott belőlem ki.
S a realitások világából, egy szem pillantásra,
Át kerültem a mosoly világába.

Aztán tovább folytattam utamat.
Érdeklődéssel figyeltem az ember arcokat.
A kislány kép, sokáig előttem volt.
Tőle a mosoly arcomon ragadott.

Vajon Te lettél volna Istenem?
Most már biztos vagyok benne, igen!
Hadd én is olyan őszinte mosollyal,
Köszöntsem mindig ember társaimat!

Hogy meglássák Arcodat bennem.
Hogy a mosoly arcomon ne kényszerből legyen.
Szívből jöjjön, s szívig hasson!
Sok gondterhelt arc tőle derűre fakadjon!
-----
Egy virtuális mosollyal :) mely annál inkább szívből jön, köszöntöm Adinkát, 41-ik olvasómat, és a többi olvasóimat MIND!

MA ISMÉT

Köszönöm, hogy ma ismét,
Egész közel hajoltál hozzám.
Az eső cseppekben, köd foszlányokban,
Sárguló fa levelekben.
Egy mosolyban, ölelésben.
S én rád vethettem minden gondomat.
S Te békességet adtál, lelki nyugalmat.
Elvetted félelmemet, aggodalmamat.

Köszönöm, hogy ma ismét,
Rád bízhattam magamat.
Szeretteimet, az ismerősöket,
Ismeretleneket.
Az árvákat, özvegyeket, betegeket.
Akik gyászolnak, akik hitükért szenvednek.
S Te egészen közel jöttél hozzám.
Ma ismét. Köszönöm, Mennyei Atyám!
-----

NINCSEN SAJÁT IGAZSÁGOM

Valami nagyon fájt.
Valamit mondani akartam.
Csupán védeni magamat, gondoltam.
Hadd tudják meg, mi az igazság.

Hm, igazság!
Aztán egy szelíd hang, hallgatásra intett.
Nem keresi a maga igazát, a Szeretet.
A mi igazságunk, mint vérbe mártott ruha,
Csak úgy lesz fehér, ragyogó, tiszta,
Ha Jézus vére hófehérre mossa.

Egyetlen Igaz, a nem igazakért hallt meg.
Ő segít szótlan hordozni terhemet.
-----

URAM HA AKAROD...

Úgy mint TE senki nem ismer engem.
Úgy állok Előtted mint önmagában,
Csalódott ember.
Most semmi mást nem akarok,
Csak, hogy megtisztíts,
Uram ha akarod.

Tegnap még erősen bíztam Benned.
Nem rendítette meg hitemet,
Földrengés, hurrikán.
S ma úgy jövök eléd, mint ki,
Tehetetlenül csak arra kér,
Egyre elcsukló hangon,
Uram ha akarod.

Ha akarod meg gyógyíthatsz.
Megszentelhetsz, meg újíthatsz.
Fáj, hogy megcsalt a hitem,
Bizalmam, szeretetem.
Köszönöm, hogy kegyelmed végtelen.
S már hallom is szelíd válaszod,
Gyermekem tisztulj meg! Akarom!
-----
augusztus 31