GONDOK VILÁGÁBÓL, MOSOLY VILÁGÁBA
Megszokott napnak, néztem elé.
Épp gyalogoltam a munka hely felé,
Amikor egy kislány rám köszönt mosolyogva.
Édesanyja tolta a baba kocsiba.
Nem lehetett, nem vissza köszönni.
Ragyogó tekintete mosolyt váltott belőlem ki.
S a realitások világából, egy szem pillantásra,
Át kerültem a mosoly világába.
Aztán tovább folytattam utamat.
Érdeklődéssel figyeltem az ember arcokat.
A kislány kép, sokáig előttem volt.
Tőle a mosoly arcomon ragadott.
Vajon Te lettél volna Istenem?
Most már biztos vagyok benne, igen!
Hadd én is olyan őszinte mosollyal,
Köszöntsem mindig ember társaimat!
Hogy meglássák Arcodat bennem.
Hogy a mosoly arcomon ne kényszerből legyen.
Szívből jöjjön, s szívig hasson!
Sok gondterhelt arc tőle derűre fakadjon!
-----
Egy virtuális mosollyal :) mely annál inkább szívből jön, köszöntöm Adinkát, 41-ik olvasómat, és a többi olvasóimat MIND!
Köszi! Csak nemrég jöttem rá, hogy mért is nem látom rendszeresen a blogodat. De megoldottam a problémát. Üdv.
VálaszTörlésEz szep. Ha tudnek verset irni, en is megirtam volna a tavasszal egyet. Nekem egy tolokocsis neni koszont es megfigyeltem, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek. Annyira meghato volt, sokaig azon gondolkoztam, hogy az egeszseges ember mind csak rohan maga ele bamulva, aki a toloszekben van, az meg jokedvuen koszon mindenkinek.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés