Édesapámra emlékezve...

Sok minden megszűnt távozásával,

De amit hátra hagyott családjának,

Kárpótol mindenért.

Emléke áldott! Mindnek, kik szerették.

Huszonhét évig élveztem szeretetét.

Testvérek között a legkisebb én,

Gyermekeiért a legjobbat megtette,

Édesanyánkat a halálig szerette.

S a többi már nem is számított,

Hogy új ruhára csak ritkán jutott,

Tiz deka cukorkán többen osztoztunk.

Öröm, vidámság jellemezte otthonunk.

Bundát varrt, irha takarót.

Családjáról úgy gondoskodott.

Cifra kozsokot hímezett másoknak,

Megélhetésünkért fáradott sokat.

Énekelni tanított bennünket.

Négy szólamra, s ö vezényelt.

Mosolyát most is látom, ha becsukom szemem,

Gyerünk! S már kezdte is az éneket.

Sok év után is nagyon hiányzik.

Sok mindent megkérdeznék tőle megint.

Kérdéseimre példás élete a válasz.

S ezért egyedül Istené a hála!

-----

2010-ben leírt gondolataim és 2011-ben...

“The best thing a father can do for his children is to love their mother.”
― John Wooden,