APÁK NAPJA
lesz nálunk vasárnap. Szép ünnep. 1910-töl van följegyezve, hogy megünnepelték az apákat ( az USA ban) júniusi hónapban, majd 1966-tól június harmadik vasárnapja lett meghatározva ennek az ünnepnek, hat évvel később Richard Nixon akkori elnök hivatalos ünnepnek jelentette be. Ebben az "apátlan" világban amikor vagy kényszerből, vagy mert úgy akarják, egyre több nő egyedül neveli gyermekét, jó is lenne világszerte megemlékezni az édesapákról.
Én a legdrágább édesapára emlékezek aki már 16 éve nincs köztünk. Egy ilyen meleg júniusi napon távozott. Ma visszamentem az időben amikor kisgyermek voltam.
Szűcs lévén édesapám, az egész családot ellátta bundával.
Akkor, utolsó unokájának is ( fiamnak) még vart bundát.
Hálás vagyok Istennek azért, hogy megismertette velem a Jó utat, és tanított Isten törvényeire.
Soha, nem emlékszem hogy beteg lett volna (haláláig), 50-ik házassági évfordulójukra készültünk, az Úr másként döntött, három héttel az évforduló előtt hazahívta.
Kar mester volt, sokat énekeltünk otthon a családban, halála után sokáig nem tudtam énekelni, elszorult a torkom, könnybe lábadt a szemem ( még ma is), ha kedvenc énekeit énekelte az énekkar. " SZABADÍTÓMRÓL ZENG ÉNEKEM...", " AZ ÚR ŐRIZŐM PAJZSOM ÉS SZABADÍTOM...", ELŐ, ELŐ, ELŐ, ISTEN HARCOSI ELŐ...", " HOGYHA ESTE FENT AZ ÉGEN, RAGYOGNAK A CSILLAGOK...", és mások.
Jobb fele paralizált, 10 napig komában volt, de akkor is bal kezével vezette az éneket, nem tudjuk mit énekelhetett lehet, hogy a fent említett énekek közül.
Azt bánom, hogy nem mondtam elégszer neki, hogy "apa szeretlek". Valahogy akkor még nem tudtuk úgy szabadon ki mondani érzéseinket, de most örvendek, hogy mondhatom a legjobb édesapának gyermekeim apjuknak, és mondhatom gyermekeimnek, és nem utolsó sorban édesanyámnak.
Mondjátok ti is szeretteiteknek minden nap"SZERETLEK".