október 04, 2014

NEVETNI FÁJDALOMBAN, TERMÉSZETFÖLÖTTI!


Ugye természetes, hogy
Télen hull a hó, s nyáron van meleg,
Tavasszal virágba borul minden,
S ősszel hullanak a falevelek...

Ugye az természetes, hogy
Nagyszüleinktől búcsúzunk el,
Aztán szüleinktől, 
Mégis miért van, hogy olykor,
Szülők búcsúznak a gyerekektől?

Miért törik ketté diszében a virág?
Miért hullatják lombjukat nyáron a fák?
Éretlen, a gyümölcs miért esik le?
Miért kell szótlanul nyelni könnyeinket?

Az, aki az örök rendet irányítja,
Életünket Ő kezében tartja.
S bár itt nem kapunk választ sok miértre,
Ha hozzá jövünk Ő magához ölel.

Erőt ad, megtanít újra nevetni,
S ez nem természetes, természetfölötti!
----

3 megjegyzés:

  1. Ez ugy igaz!En is ugy ereztem tobbe nem fogok nevetni,de az Ur termeszetfeletti modon megtanitott erre is!Hala ,hala erte!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Iri, az uzenet inspiralt amit irtal nekem a FB. Koszonom neked! Olellek es puszillak szeretettel… J

    VálaszTörlés
  3. Ez a vered Johanna nagyon mély gondolatot ébresztett bennem ismét. Vannak idők amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább. Isten azonban a természetfeletti erővel jön és átformál, újjáteremt. Köszi ezt a verset.

    VálaszTörlés