HÁZADNAK CSENDJE

Ez nem afféle csend,
Mint amit gyerekként éltem meg,
Amikor szüleim a Mátyás templomba vittek,
Kíváncsian vettem akkor szem ügyre mindent.

A város zajától, forgatagától,
Csak egy ajtó volt mi elválasztott,
Ámulatos csend volt oda bent,
Festmények, freskók, gyertyák és szentek.

Csak a látogatok lépése hallatszott,
Némelyek a szentek előtt rótták le imádatuk,
Egy egy gyerek ült le a nyikorgó padra,
Aprópénz csörrent, mit a perselybe dobtak.

Házadnak csendje ma nem ilyen,
Óhajtom a percet amikor ott lehetek.
Orgona sípja töri meg a csendet,
S már az első énekben Beszélsz velem.

Az imádkozás lehetősége fölemel,
S az, hogy a hétköznapok zajától megpihenhetek.
Szavakban kifejezni azt az érzést nem lehet,
Mit lelkem érez Házadnak csendjében.
----- Mátyás templom
A botanikus kert területén, a kilátóként funkcionáló régi víztoronyból nyílik ez a panoráma ( Kolozsvár, Románia)