VELED MEGYEK MERT VELED VAN AZ ISTEN

Záporként hulltak a bombák,
Teljes erővel szóltak a szirénák,
Mindenki rejtőzött ahova tudott,
Volt aki utoljára futott.

A százados felesége meg gyöződött,
Hogy a köz katona Istentől függött,
Épp azért vele rejtőzött el,
Mert vele biztonságosabb a hely.

Hulltak a bombák füstbe volt minden,
Megremegett minden a környéken,
De az épületet melyben elrejtőztek,
Isten keze tartotta épen.

Imádkozz, imádkozz mondta az asszony,
Isten veled van azt látom,
Körülöttünk minden épület,
A földdel egyenlővé lett.

Rólad el tudják mondani,
Hogy veled akarnak tartani,
Mert veled van az Isten.
Legyen úgy életedben!
-----Október 23 2005

Örökkévalóság vasárnapja. Akiről szol ez a vers, már nincs köztünk. Áldott emlékű édesapám, néhai id Jakab Márton (Kálmán) az ö elbeszélése alapján fogalmazodott meg bennem ez a vers. A második világ háborúban a hadtest parancsnokság póthadosztályán volt közkatona, Ujvári századosnak volt a legénye. Tapolcán érte a bombázás ami a versben van le írva. Grazban esett fogságba az angoloknál. Augusztus másodikán 1945 ben indult haza, és biztonságosan haza érkezett.
"Vágyom a honba, hol engemet aki csak ott van mind mind szeret,"...