AZ ÁLLHATATOSSÁG ÖSVÉNYÉN...

Uram, amikor elindultam,

Olyan szép volt minden.

Virágos rét, gyönyörű tisztások,

Magasba nyúló fenyők, csobogó patakok.

A tét: állhatatosság mindvégig!

Ifjú szívemnek nem is volt nehéz.

Csodálni kegyelmed szépségét,

Ez a látvány bár enyém lehetne mindég...

Aztán a virágos rétet vihar tépte,

A tisztásra, száraz gallyat hordott a szél,

A fenyők is belefáradtak folyton fölfelé törni,

S a patak sem csobogott úgy már, mint akkor rég.

Utolsó idők jelei ezek...

A kép már nem olyan festőies,

De a tét változatlan:

Az üdvözül, ki mindvégig állhatatos marad!

-----

Állhatatosság, mindvégig

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Máté 24: 13, az új fordítás szerint.

Október 9-én lesz 27 éve annak, hogy az Úr szövetséget kötött velem, ez az ige csengett föl akkori lelki pásztorom ajkáról (Sütő László lp, amúgy is csengő hangjáról emlékezetes nekem), a víz hullámaiban. ( A kolozsvári magyar baptista gyülekezetben, közös bemerítési ünnepélyt tartottak Kulcsár Sándor lp testvérrel.) Azóta sokszor emlékeztetett az Úr, ez igén keresztül. Minden változik, de én szeretnék állhatatos maradni ígéretemhez, kitartani az Úr mellett mindvégig.

Írjatok ti is vagy bejegyzésben, akár megjegyzésben arról a Nagy Napról. Köszönöm.