Az éjszakai havazással nagy teher szakadt a fákra...

Bámulatos látvány! Nem kiabál nem jajgat,

Pedig majd' összeroskad a teher alatt.

Egyensúlyából még a szél is kibillenti,

Még jobban kapaszkodnak láthatatlan gyökerei.

Bár nem kíméli a vihar, ágait,

Hasznára válik, mert a teherből veszít.

Később a Nap simogatja, ígéretesen,

Erejétől olvadni kezd a nagy teher!

De én,... nekem ha teher zúdul vállamra,

Sóhajtok, jajgatok, magamat sajnálva.

Segíts Beléd kapaszkodni olyankor Istenem,

Hiszek Benned, Kiben meggyökerezett hitem!

Tudom, hogy céllal engedsz vihart életemben,

Vele nem súlyosbítod, de könnyíted terhemet.

S Lelked melege amikor rám ragyog,

Akkor látom, hogy terhemet Te hordod!

-----