TOVA TŰNŐ PERCEK

Reggel amikor fölébredek,
Olyan távolinak tűnik az est,
Hív a feladat, hivatás,
Észre sem veszem, hogy az óra jár.

Hihetetlen gyorsasággal,
Tűnnek a percek,
S minden perc elteltével,
Közelebb vagyok az esthez.

Próbálok minden percet,
Úgy megélni,
Mely soha többé,
Vissza nem fog térni.

Így múlnak a napok,
Egyik után a másik,
S a tavasszal, távoli ősz,
Kopogtatás nélkül beköszönt.

Egykor távolinak látszó,
Ifjú kor,
Már csak emlék,
Mely soha vissza nem jön.

S most közelebb vagyok az üdvösséghez,
Mint amikor hivő lettem.
S ha vég felé is közeledik testem,
Egyre inkább ragyog a Menny.
-----Október 20 2008