ÓRIÁSOK

Minden felé óriások körülöttem,
Még a nagy testvér is le minösit engem,
A harci ruhákban nem tudok járni,
De a harcra ösztönöz valami.

Ők, szavukat hallatják mind egyre,
Talpig föl vannak fegyverkezve,
Nálam, a patakból öt sima kövecske,
Emberileg semmi esély a győzelemre.

Az első követ már el is dobom,
El találja az óriást homlokon,
Tarisznyámban ott simul még négy kő,
Hit, remény, szeretet és öröm.

S ha föl bukkanna a csüggedés óriása,
Vagy a kétségbe esés állna utamba,
Hitetlenség, reménytelenség lábamat gáncsolja,
Előveszem a négy kövecskét sorba.
-----
ui: folytattam a Jutka gondolatát, áldott bibliaórák!