UGYE MEGBOCSÁTASZ

Aki a szíved alól szakadt,
Az okoz fájó könnyeket,
Kit fájdalommal szültél,
Ö a gyermeked.

Nem érti meg, hogy anyai szíved,
Mitől félti, óvja,
Sokszor elutasít,
Ha forró ajkad, homlokát csókolja.

Lázad és lázadásában,
Azt sérti,
Ki öt nagyon szereti,
Mert tudja, hogy te megbocsátasz.

Virágot hoz,
S te könnyeid visszatartoztatod,
S megbocsátasz,
Mert Isten neked is megbocsátott.

De a sebek helyei maradnak,
Mint amiket mi okoztunk Jézusnak,
S arra emlékeztetnek,
Hogy van megbocsátás, van kegyelem.
----- Február 2008