A KIRÁLY ASZTALÁNÁL


Mind a két lábára sánta volt,
Nem számított, hogy apja király fia volt,
Nem sokan törődtek vele,
A királyi örökséget nem élvezte.

Egyszer csak a király ezt üzente,
Míg él asztalánál lesz eledele,
Visszakapta a királyi örökséget,
A király, asztalánál adott neki helyet.

Én is sánta voltam, nyomorék,
Kifosztott, elhagyott, szegény,
Csak addig törődtek velem,
Míg a sátán szolgája lettem.

Aztán nekem is üzent a Király,
Helyet készített asztalánál,
Míg élek, élet kenyérrel táplál,
Mint királyi gyermek ülhetek asztalánál.

Visszakaptam királyi örökségem,
Biztosítva van Menyben a helyem,
A királyok Királya az én Atyám,
Neked is van hely asztalánál!
-----Szeptember 2007