NAGYBETŰS NAPOT ÍRTUNK A TEGNAP...

a fiunk elballagott...

Reggel 8-kor megcsörrent a telefon és a következő ige verssel üdvözölte valaki:

"De te maradj meg mindazokban, amiket tanultál és amik reád bizattak, tudván kitől tanultad,

És, hogy gyermekségedtől fogva tudod a Szent Írásokat melyek téged bölcsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által".

Diploma osztásDij átvevés

Nem sok fehér volt az osztályba ( de ez itt nem feltűnő), mint ahogy nem soknak volt sárga díszités a süvegén és sárga kitüntetés a nyaka körül. Amikor beírattuk a (high school-ba) liceumba ez előtt 4 évvel, nem mondom elkeseredtem egy kicsit. Azt kérdezte Arnold fiunk: anya mi zavar? Őket is a Jó Isten teremtette!

Sokszor adott bátorítást ez a mondat, a 4 év alatt.

Mondjam azt, hogy büszkék vagyunk rá? Nem mondom. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én több gyermekkori prédikációra emlékezek vissza. Isten emberétől hallottam a következőt is: mi nem lehetünk büszkék semmire. Egyedül Istené a hála, a köszönet, a dicséret, a dicsőség mindenért.

Hogy jól esett anyai, apai szívünknek azt mondom.

Amikor átadták a díjat neki , annyira ujjongtak a feketék mi csak hallgattunk férjemmel és szinte egyszerre mondtuk Istené a hála. ( s akkor itt meg is említettem egy jellem vonásukat a feketéknek, nagyon zajosak). Ha hallgattatok egy valódi " harlem gospel" énekkart akkor tudjátok, hogy mire utalok.

Azért imádkozom minden nap, hogy Isten szerinti legyen gyermekeink pálya választása, pár választása. Soha nem korai elkezdeni ezért imádkozni.

Itt nincs vége az útnak. Most kezdődik a neheze.

Annyit megemlítek, hogy eltudjátok képzelni, hogy mivel könnyebb itt a ballagás. Akkor már minden vizsgán túl vannak, és fellélegezve vehetik át a diplomát.