KÖZÖS GYERTYÁNK

... éve annak,

Hogy meg gyújtottuk közös gyertyánkat.

Egyéni mécsesünket akkor elfújtuk,

S ígértük, hogy a közös lángot tápláljuk.

Nem az enyémet, nem a tiédet,

A miénket, a közöset.

Sok szép idők, amikor szélcsend volt,

A láng teljes erővel lobogott.

Gyönyörű napfelkelték, holdfényes éjszakák,

Sötétben még elevenebb volt a láng,

S amikor az élet szele meg meg fújta,

Belefáradtunk, hogy vigyázzunk a lángra...

Szelíd hangjával, Jézus megjelent,

Nem oltom el a pislogó mécsest!

Szél és vihar elé Állott,

Önmagával védte meg a lángot,...

S míg csonkig ég egészen gyertyánk,

Tudjuk, hogy Isten vigyáz reánk.

Őrzi a lángot nappal s éjszaka,

Áldását adja közös utunkra.

-----