KRIZANTÉM...
Nem zúgolódik,

Hogy nem ö lett a tavasz hírnöke,

Gyöngyvirággal, liliommal nem megy versenyre,

Nem hívja párbajra a kardvirágot,

De jelenlétével el gondolkoztatja a halandót.

Amikor fölveszi vörös sárgás köntösét,

A többi virág mind meghajtja előtte fejét.

Emlékeztet, hogy semmi sem örök,

A virágok, fák, hegyek,...

A temetők is erről beszélnek.

Ma engem is emlékeztetett a krizantém,

S engedtem, hogy békésen folyjanak könnyeim.

Gondolatban, bejártam ezer mérföldeket,

S hálát adtam Istennek valakiért,

Akit nagyon szerettem.

-----

( apukámért)