Kerített város a szívünk,
Minden féltett dolognál jobban őrizzük!
A kerítésen érzékeink kapui találhatók,
Isten béke követei járnak be azokon.
Ha nem vigyázunk, az ellenség is besurran.
A fül kapunál, ránk kérdez: Csakugyan!
A szem kapunak, kíváncsi lesz amit kínál,
S elbukunk, mint egykor az első emberpár.
A száj kapura, ha nem Isten teszi a závárt,
Nyelvünkkel meg tudjuk ölni atyánkfiát.
Ami ínyünknek kecsegtető, édes,
Tönkre tehetjük azzal a szívünket.
Érzékeink kapuin, duplázzuk meg az őrséget.
Számláljuk úgy napjainkat, hogy jussunk bölcs szívhez.
Szívünk támasza legyen Isten,
Megőrzi azt az Úr, teljes békében!
-----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése