ADVENT

VÁRLAK URAM…

Van amikor szeretném ha jönnél,
S e földi létből haza vinnél.
Olyankor nem érdekel semmi,
Csak az, hogy Veled akarok menni.

Van amikor így sóhajtok fel,
Uram csak most ne jöjj el.
Magamért, szeretteimért az elveszettekért.
Szívem tudod kikért fáj még.

De szeretnék mindig indulásra készen,
Lámpásom tele olajjal égjen,
Hogy bármikor jössz Veled mehessek,
A lelkem örökké éljen Te veled.
-----

SZIKRA KELL

Szikra kell ahhoz, hogy láng legyen.
A hitnek szikráját Add nekem.
Hogy lángra gyúljon szeretetem,
S a láng így tovább terjedjen.

Ha már ég a szeretet lángja,
A békességem Gyújtsd lángra.
Így erősebb fény világit utamra.
A sötétnek el kell múlnia.

Ha már lángol szeretetem, békességem,
Könnyebb lángra gyújtani örömem,
Egyre nagyobb a fény életemben,
Az erős lángot a vihar sem oltja el.

S ha sokszor csak pislákol szeretetem,
Úgy tűnik mintha ki aludna békességem, örömem,
A remény lángja Hadd erősen égjen,
Hogy a láng ismét terjedjen.
-----

ÚGY VÁRLAK

Valakit nagyon várok,

Sokáig az ablak mögött állok.

A függönyt is félre húzom,

Érkezését semmi ne homályosítsa.

Az izgalomtól szívem gyorsabban ver,

Lépéseket is hallok: ez Ö lesz!

Föl alá járok a szobában,

A találkozás pillanatára gondolva...

Úgy várom Jézus érkezésed,

Szívem ajtaját kitárom egészen.

Lelki szemeimet az égre függesztem,

Mert tudom, eljössz az ég felhőiben.

S ha sokszor le is csüggesztem fejem,

Mert az élet gondja, baja terhel,

Adj kitartást az imádkozásban,

Míg az adventet, Jöttöd fölváltja!

-----

VALÓDI BOLDOGSÁGOM

VALÓDI BOLDOGSÁGOM

Köszönöm,

Hogy nem földi jóléthez kötötted a boldogságot,

Elérhetetlen lenne, délibáb, álom,

Megfoghatatlan, mindig tova szálló.

Köszönöm,

Hogy nem testi épséghez kötötted a boldogságot,

Elalélnék, mikor testemben nyilall a fájdalom,

Verejték, sóhaj okozná boldogtalanságom.

Boldogságom záloga te Vagy Uram,

Ha igédről gondolkozom éjjel és nappal.

Amikor gyönyörködőm törvényedben,

Valódi boldogságot az ad nekem.

-----

Boldog hálaadást! Az este azt hallottam, hogy " aki örül az hálás, aki hálás az örül". 

MILYEN SZEMSZÖGBŐL NÉZED A VESZTESSÉGEKET?

( egy nagymama gondolataiból)

A bővebb családjából idén, négyen távoztak.
Sógora, testvérének felesége, nagynénje,
Unokaöccse, meghaltak.
A gyászolókkal együtt érez, sír, kesereg.

De legalább annyi öröm, egyensúlyozza a mérleget.
Egyik unokája, első dédunokája,
Legnagyobb unokájának férje, bemeritkeztek.
Másik unokája menyegzőjének örvendhetett.
......................................................................

Sivatagban oázis,
Világító torony, messzi tengeren.
Bánatban örömök kútja,
A vesztességben kárpótol Isten!
-----

TERVEZZ ISTENNEL

Betegség, halál, nincs tervbe véve,
Még annak eshetősége sem fordul meg fejünkbe`,
Szép jövő, álmok megvalósítása, siker,
Mi azon kívül van, a keretben nem fér el.

Siker élmény, egyre kiteljesülő jövő,
Aztán a keretben megjelenik egy felhő,
Melytől egyre sötétebb lesz életutunk,
S ha nem Istennel terveztünk, összeroskadunk.

Vele a betegség, halál, legyőzhető,
Ő a Nap a felhők fölött, az alagút végén a Fény Ő,
Mert csak Ő tudja, mi a terve velünk,
Nem romlást, de reményteljes jövőt ígér nekünk!
-----

AMIT CSAK A TESTVÉREK ÉRTENEK

MA ANNYI MINDEN FÖLIDÉZŐDIK BENNEM,

AZ ELMÚLT ÉVEK SZÉP EMLÉKEI.

MEGHITT ÓRÁK, PERCEK, PILLANAT KÉPEK,

AMIT CSAK A TESTVÉREK ÉRTENEK.

TÉRDEMRE VESZEM A CSALÁDI ALBUMOT,

LAPOZGATNI KEZDEM LASSAN, FIGYELMESEN,

KÖNNYEMTŐL ÖSSZEFUTNAK SZEMEM ELŐTT A KÉPEK,

AMIT NEM ÉRTENEK CSAK A TESTVÉREK.

DE MOST NINCS IDŐ NOSZTALGIÁZNI,

KEBLEMRE SZORÍTOM AZ ALBUMOT,

EMLÉKEK SZÁZÁTÓL SZÍVEM GYORSABBAN VER,

MIT MÁSOK NEM ÉRTENEK CSAK A TESTVÉREK.

MÉG EGY PILLANTÁST VETEK AZ ALBUMRA,

AZTÁN SZÉPEN LETESZEM KEZEMBŐL,

FÁJ, HOGY ELMÉSZ, UGYE TE IS ÉRZED,

AHOGY CSAK A TESTVÉREK ÉREZNEK.

ÚJ ÉLETET KEZDESZ SZÍVED VÁLASZTOTTJÁVAL,

Ö TÖBB MINT TESTVÉR, ÉLETÉT OSZTJA MEG VELED,

LEGJOBBAN ÖT SZERESD A FÖLDÖN,

AZ IGAZI TESTVÉREK MEGÉRTIK EZT.

LEGJOBB BARÁTJA LÉGY, HŰSÉGES TÁRSA,

FOKOZD ÖRÖMÉT, OSZTOZZ FÁJDALMÁBA,

ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE EGÉSZ ÉLETETEKET,

HA BOLDOGGÁ TESZED TE IS BOLDOG LESZEL!

-----

SZENT HARMÓNIA

MINT SZÜLŐ,
KINEK SZÜLEI SZERETTÉK EGYMÁST,

NEM KÍVÁNHATOK MÁST,

MINTHOGY A HALÁLIG SZERESSÉTEK EGYMÁST.

MINT SZÜLŐ,

KINEK SZÜLEI TISZTELTÉK EGYMÁST,

NEM KÍVÁNHATOK MÁST,

MINTHOGY A HALÁLIG TISZTELJÉTEK EGYMÁST.

A SZERETETET TISZTELETET HŰSÉG KÍSÉRI,

ÁLDÁS VAN RAJTA FÖLDI S MENYEI.

OTTHONOTOK LAKÓI JÓSÁG, BÉKESSÉG,

ALÁZAT, SZELÍDSÉG, MÉRTÉKLETESSÉG.

A FÖLDI ÁLDÁS SEM MARAD EL,

HISZ EGY MALOMRA HAJTJÁTOK A VIZET.

NINCS ENYÉM, TIÉD, CSAK A MIÉNK,

RAGOZÁS MEGVÁLTOZIK: Ő, TE, ÉN.

AZ ELSŐ MINDIG ISTEN LEGYEN,

AZTÁN SEGÍTŐ TÁRSADAT RÉSZESÍTSD ELŐNYBEN,

FÖLBECSÜLHETETLEN ENNEK AZ ÁLDÁSA,

ISTEN  ÉS TÁRSADDAL SZENT HARMÓNIA.

MINT SZÜLÖK,

KIK MINDEN NAP TÖREKSZÜNK SZENT HARMÓNIÁRA,

BOLDOGSÁGUNK, GYERMEKEINK BOLDOGSÁGA,

IMÁDKOZÓ SZÍVVEL BOCSÁJTUNK ÚTRA,

HÁZASSÁGOTOKAT ISTEN ÁLDJA, VÉDJE, ÓVJA!

-----

AZ ÁLLHATATOSSÁG ÖSVÉNYÉN...

Uram, amikor elindultam,

Olyan szép volt minden.

Virágos rét, gyönyörű tisztások,

Magasba nyúló fenyők, csobogó patakok.

A tét: állhatatosság mindvégig!

Ifjú szívemnek nem is volt nehéz.

Csodálni kegyelmed szépségét,

Ez a látvány bár enyém lehetne mindég...

Aztán a virágos rétet vihar tépte,

A tisztásra, száraz gallyat hordott a szél,

A fenyők is belefáradtak folyton fölfelé törni,

S a patak sem csobogott úgy már, mint akkor rég.

Utolsó idők jelei ezek...

A kép már nem olyan festőies,

De a tét változatlan:

Az üdvözül, ki mindvégig állhatatos marad!

-----

SZAVAK, TÜZES NYILAK

Nem hallod? Süket vagy?

Nem látod? Vak vagy?

Hallgass! Fogd be a szád!

Ne ordíts! Ne kiabálj!

Azonos értelmű,

Ellentétes reakciót kiváltó,

Csiszolt s kevésbé finom szó halmazok.

Melyektől feszült lesz énünk mozgató rugója.

Ha nincs szeretet tartalékba,

Erdőt fölperzselő tűz martaléka,

Mind ki kérdez, s ki indulatosan felel.

Az erdő tűzet még szikrájában oltsuk el!

-----

Emlékem tára...

Csodalatos hetekkel gazdagodott emlékem tára,

Elbeszélgettem nyolcvannégy éves édesanyámmal,

Ki barátnő, imatárs egy személyben,

Megért, támogat önzetlen szívvel.

Szeretete egyre nő, testi épségével ellentétben,

Törődése másokért, magára nem gondolva mit sem,

S míg csodalom fehér haját, homályos szemeit,

Remegő karjából csodalatos erő sugárzik.

De már nem oly erő, mely képes munkára,

Inkább békére intő, áldásra, imádságra,

A hálaadás túlcsordul ajkáról,

Pedig volt része özvegységből, háborúból.

Életbenmarádasa küldetését jelenti,

Álmatlan éjjelen az elveszettekért imádkozik,

Név szerint sorolja, kik Istentől eltávolodtak,

S minden nap hálás azokért, kik kegyelmet találtak.

.................................................................................

Jóságodért, kegyelmedért áldalak Istenem,

Hogy kedves napokkal ajándékoztál meg engem,

Köszönöm, hogy jó tetszésed szerint meghallgatod imánk,

Megtartasz, s napról napra gondot viselsz reánk!

…..

MÁTÓL KEZDVE MEGVÁLTOZIK AZ ÉLETEM!

Sors által szőtt kijelentés ez,

Halljuk mondani egy élethelyzetben...

Vagy amikor az orvos közli a diagnózist,

S az ember nem tud rajta változtatni.

Így az élete változik meg.

Vagy elfogadja, vagy lázadni kezd.

Míg másokra szabja az élet e ruhát,

Addig nem érezzük kényelmetlen voltát.

De ha én lettem a szenvedő alany,

Érzem a szövésben durva a fonal,

Szúr, kényelmetlen levetném olykor,

De attól lesz szép az élet, ha elfogadom.

S felcsillan benne Isten jósága,

Ki a lelki életemet is megváltoztatta.

E sors szőtte ruha csak átmeneti,

Isten segít minden nap viselni.

.-----

NE CSAK A SÓS ÍZÉT ÉREZD KÖNNYEIDNEK...

Könnyeidnek nem csak sós íze van.

Isten jelenlétében csillogni fognak.

Szeretete melegével fölszáradnak!

-----

GAZDAG ERSZÉNYED AMIKOR SZEGÉNYES...

Honodalá szorítod erszényedet,
S számolgatod, hogy kinek adj belőle.
Ki érdemli meg?
S közben elfelejted, hogy amit szorongatsz,
Mennyei Atyád adta neked.

Isten gazdagon megáldott téged.
De az áldáskívánás erszényének,
Szorosan bekötöd száját.
S ki veled jót tesz, vagy neked árt,
Annak függvényében kéred rá az áldást.

Nem érdemünk szerint fizet Atyánk.
Kegyelemből van minden amit kaptál.
Hogy erszényed ne legyen szegényes,
Adj, osztogass másoknak belőle.
Elvész mit megtartasz, s mennyei kincs, amit odaadsz!
-----

Egy prédikációban hallottam.

Ha van $ 100, az Úrnak adsz belőle $10, mennyi marad meg neked? Lehet válaszolni rá:)

GYEREKEINK…Eljegyzés a Mennyben… "Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit! Hagyjad az Úrra a te útadat, és bizzál Benne, majd Ö teljesíti!"
és eljegyzés a Földön…

Naaagy az örömünk:)

Édesapámra emlékezve...

Sok minden megszűnt távozásával,

De amit hátra hagyott családjának,

Kárpótol mindenért.

Emléke áldott! Mindnek, kik szerették.

Huszonhét évig élveztem szeretetét.

Testvérek között a legkisebb én,

Gyermekeiért a legjobbat megtette,

Édesanyánkat a halálig szerette.

S a többi már nem is számított,

Hogy új ruhára csak ritkán jutott,

Tiz deka cukorkán többen osztoztunk.

Öröm, vidámság jellemezte otthonunk.

Bundát varrt, irha takarót.

Családjáról úgy gondoskodott.

Cifra kozsokot hímezett másoknak,

Megélhetésünkért fáradott sokat.

Énekelni tanított bennünket.

Négy szólamra, s ö vezényelt.

Mosolyát most is látom, ha becsukom szemem,

Gyerünk! S már kezdte is az éneket.

Sok év után is nagyon hiányzik.

Sok mindent megkérdeznék tőle megint.

Kérdéseimre példás élete a válasz.

S ezért egyedül Istené a hála!

-----

2010-ben leírt gondolataim és 2011-ben...

“The best thing a father can do for his children is to love their mother.”
― John Wooden,

EZ AZ ÉN TESTVÉREM!

Egy misszionárius figyelmét Afrikában,
Egy érdekes látvány ragadta meg.
Vidám futballozó gyerekek egyikének,
Nyomorék kistestvére lapult a hátán meg.

Mikor a játéknak vége szakadt,
A misszionárius megkérdezte kíváncsian:
Hogy tudsz szaladni teherrel a hátadon?
Ez nem teher! Ez az én testvérem! A fiú válaszolt.

.........................................................................................

Ez nem teher! Elgondolkoztató.
Kit ma éppen a szíveden hordozol,
Szülődet, hitvesedet, gyerekedet,...
Ne tekintsd tehernek őket.

Ha belefáradtál és már roskadozol,
Jézusnál találsz új erőt.
Vele, a mázsás teher is könnyű,
Nélküle, saját terhedet sem bírod.
-----

KÖZÖS NEVEZŐ

Törtek,…egy ketted,
Egy tized, egy negyed,
A Szentlélek ki fölemel,
Benne lehetünk eggyek.


Csak törtek vagyunk Nélküle,
Hiányos, összeférhetetlenek.
Hiányunkat pótolja, kiegészít,
Az Atyánál érettünk esedezik.

Ö emel közös nevezőre.
Velünk az Isten mindörökre.
Hibátlan Bárány, Jézus érdeme.
Szentlélek Isten jöjj a szívünkbe!
-----

Ezt olvastuk ma a mai igében " Aztán udvariasság. Az apró kedvességek, figyelmességek, megértő szavak nem kerülnek sokba, de magasan kamatoznak. "

BEFEKTETÉS

Mintha csak pénzért adnák,
A mosolyt napjainkban.
Meleg kéz fogást, nyájas szavakat.
Udvariasságot, simogatást, ölelést,
Pedig ez maradandó befektetés.

Amiképpen akarod,
Hogy veled cselekedjenek,
Te is akképpen cselekedj!
Derüljön föl sok arc, mosolyodra,
Egy mosoly helyett százat kapsz vissza.

Ne sajnáld osztogatni a kedves, szép szavakat.
Kinek kezet nyújtasz, nézz szemébe annak.
Ölelésre, simogatásra fonódjon kezed,
Görnyedt hátú öreget, síró kisgyereket.

Amit adsz azt visszakapod.
Mit nem adtál vissza nem kaphatod.
Amilyen mértékkel mérsz az embereknek,
Olyan mértékkel mérnek majd neked!

-----

UTAZUNK...

Az élet ösvényén utazunk,
Az eseményektől érintve vagyunk,
Gondolatunk múltba, jövőbe kalandozik,
Kérdezünk, felelünk s valaki mellénk szegődik.

Egy láthatatlan vándor, útitárs képében,
S megkérdez, miről beszélgetünk éppen?
Idegennek tűnik, s mégis mindent tud rólunk,
Tudja, Látja amikor szomorú arccal vagyunk.

Nem tolakszik, ha nem veszed észre,
Úgy tesz mintha tovább menne.
Ha fölismered Öt, behívod szívedbe,
A feltámadás öröme tied lesz örökre!
-----Húsvét első napja 2010

MINDEN VASÁRNAP HÚSVÉT

Amióta találkoztam a Mesterrel,
Arra törekszem,
Hogy minden vasárnap húsvét legyen.
Felejthetetlen az az érzés,
Mikor azt véltem, hogy Ö a kertész,
S magával Jézussal beszéltem.

Szelíd szeme áldott tekintete,
Szívemet lecsendesítette,
Mint egy idétlennek nekem is megjelent,
Átszegezett kezével átölelt engemet,
Azóta minden vasárnap,Feltámadását ünneplem.

A feltámadás öröme ég szívemben,
A szabadítására minden nap emlékezem,
Kegyelme meg ujjul felettem,
Szeretném dicsérni szüntelen,
Mert halálával s feltámadásával,
Életet adott nekem!
-----Április 2007

JÉZUS ÉL O NE FÉLJ!

ÁLDOTT BOLDOG HÚSVÉTOT MINDENKINEK!

JER` FIGYELD AZ ÖRÖM HÍRT !

Gyermekkorom éveire emlékszem vissza,
Azokra a felejthetetlen húsvétokra,
A Konyhából éneklés csengett,
Jer` figyeld az öröm hírt!...édesanyám énekelt.

Nem volt szokatlan nekünk éneklése,
Gyakran énekkel ébresztett reggelente,
De ez valami fenségesen hangzott,
Jézus él! O ne félj! A lakás visszhangzott.

Gyülekezetbe indult a család kilencre,
Locsoló kisfiuk csoportját találtuk út közbe`,
Nem engedték szüleim, hogy otthon maradjak,
Amiért hálás vagyok, s mit akkor sem bántam.

Ma távolság választ el bennünket,
De most is hallom amint énekel,
Szeretnék én is olyan derűsen ébredni,
Jézus él! O ne félj! Énekelni.
-----Húsvét 2010

VALAHOVA TARTOZNOD KELL

A bámészkodó tömeghez,
Vagy a kivégző osztag seregéhez,
A bal a jobb oldali lator mögött húzódsz,
Esetleg Máriák, Jánosok közé tartozol...

Hogy közömbös maradj, nem lehet,
Ha nem is látod az elsötétült eget,
De a föld indulást csak érzed,
Mi megrendíti közömbös szívedet.

Jézus kimondta: elvégeztetett!
Nem a halál, az élet ünnepe ez!
Hisz üdvre lelt a lator, a százados vallott,
Bizony ez az Ember, Isten Fia volt!
----- Nagypéntek 2010

(Mariska nénire emlékezve)

ÖRÖK HÁLA MINDENÉRT!

Ma már a mennyei seregben folytatja háláját.

Itt e földön befejezte pályafutását.

Bármilyen nehéz volt az utolsó útszakasz,

E szavak imájából nem hiányoztak.

Örök hála mindenért!

Bár öt sem kímélte árvaság, betegség,

Törékeny testét amikor tépázta a fájdalom,

Olyankor szenvedő Megváltójára gondolt.

Háláját ez motiválta.

S már nem is számított, hogy gyengült látása,

Mozgása korlátozott, hallása napról napra romlott...

Annál inkább az örökkévalóságra gondolt.

Mindenért örök hála!

Ajka e szavakat suttogta utoljára,

Aztán csendben megnyugodott,

Betelve az élettel távozott!

Örök hála mindenért!

Szívünkben őrizzük emlékét.

Kik szerették, kiket szeretett s hátrahagyott,

Valljuk, hogy az igazak emléke áldott!

-----

A LEGRÖVIDEBB ÚT

...az egyenes út! Valljuk meggyőződve.
S közben kitérőt teszünk, kitérőre.
Görbe, vargabetűs utakat.
Elpazaroljuk időnket, energiánkat.

A legrövidebb út Istenhez, az ima.
Valljuk olykor bizonytalankodva.
Amikor Színe elöl futunk menekülve,
Nem gondolva azzal, hogy nem rejtőzhetünk el előle.

Fölszállunk álmunk luxus hajójára,
De nem érkezünk meg soha Tarsisba.
Mikor mély álmunkból fölébredünk,
A hullámok már összecsaptak felettünk.

Örvény, sötétség, félelem, hínár,
S akkor eszünkbe jut a megbízás.
A mélyből az ima a legrövidebb út,
Megmentésünkre Isten tengeralattjárót küld.

S míg lábunkkal ismét talajt nem érünk,
Fogadkozunk, hogy megbízásunk teljesítjük.
Válaszuk a rövidebb utat.
S ne bánkódjunk, az elhervadt tök miatt.
-----

ELFOGADÁS, ELENGEDÉS

Szülőt, gyereket, testvért,
Istentől kapjuk.
Mi magunk meg nem választhatjuk.
Bár néha fáj a valóság,
Amikor testvérünk rossz úton jár,
Szüleink engesztelhetetlenek,
Gyerekünk lábbal tiporja hírnevünket.
Elfogadni a legnagyobb művészet.
Türelmes lenni, jóságos kedves.

Gyerekeinket egy időre,
Adta Isten nekünk.
Szüleink sem lehetnek mindig velünk.
A legjobb testvértől is egyszer búcsúzni kell,
De ha Isten kegyelmére bízzuk őket,
Isten belső békességgel ajándékoz meg minket.
Melyhez nem fér önzés, kétségbeesés.
A legnagyobb művészet az elengedés.
Elfogadás, elengedés művészete, belső békénk feltétele!
-----

ÚJ DOLOG A NAP ALATT

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Közel negyed évszázada annak,

Hogy megszűnt működni,

Telefon palota, sürgöny, távirat,

Vagy nevezzük telegráf, telegramnak.

Gyerekeink e szavak hallatán ámulnak.

Okos telefonnal a kezükben,

E szavaknak sok értelme nincsen.

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Közel fél évszázada annak,

Hogy nagyanyáink kendert áztattak,

Fontak, szőttek, szapultak.

Kemencét hevítettek, fateknőben dagasztottak.

Nemsoká' e kifejezések feledésbe merülnek,

Akár tollfosztó, fonó, törökbúza hántó,

Mind mind múzeumba illő illusztráció.

Jó öreg földünkön új idők járnak.

Vagy talán mégsem...nincs új a nap alatt.

Az ember küzd a megélhetéséért,

Akárcsak elődeink. Napjainkban tán kicsit másként.

Jöttünk, vagyunk, elmegyünk.

Idejét múlja mit építettünk,

De ami új, ami újnak mondható,

Hit által nyert új élet. S ez örökkévaló!

-----

MINDIG IDŐBEN ÉRKEZIK

Ha itt lettél volna,...e feltételezés,
Merül föl bennem, újra meg újra,
Amikor testvéremet szenvedni látom,
Talán meghal. Miért maradsz tőlünk távol?

S míg lelkemet, a bánat feketesége ejti rabul,
Hitemet, a reménytelenség tépázza vadul,
Megjelenik Jézus, szemében könnyek,
Nem hagyja veszni, kiért szíve vérzett.

Szavára meggyógyul a beteg, feltámad a holt,
Lát a vak, jár ki sánta volt.
Szívem ismét remél, lelkem megnyugszik.
Tudom, Ő soha nem késik, időben érkezik!
-----

Kié a gyermekünk?
( Cseri Kálmán," a kegyelem harmatja" cimü könyvböl, ahitatok az év minden napjára)

Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! ISám 1,28

A gyermeket váró, gyermeket nevelő szülők jellegzetes típusai:
Az aggódó szülő így gondolkodik: jaj, mennyi veszély leselkedik rád, gyermekem. Gonosz világba érkezel, rajtunk kívül senkire sem számíthatsz, de mi sem tudunk mindentől megóvni. Annyi mindennek ki vagy szolgáltatva. Ki fog vigyázni rád?
Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem te az enyém vagy. Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell helyetted is szenvedni fogok. S nem tudja még, hogy egy idő után a gyermek nem akar az övé maradni, sok nehéz helyzetben nem tud majd vigyázni rá, és lehet, hogy nem helyette, de miatta kell majd szenvednie.
A fenti ige Anna imádságából való, aki azt vallotta: a gyermekem Istené. " Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" Örülök, hogy ránk bízta egy időre, tőle fogadjuk el olyannak, amilyen. De nem magunknak neveljük hanem az Úrnak. Az Ö terve valósuljon meg az életében! Igyekszünk megismertetni vele az élő Istent. Sokat fogunk imádkozni érte, ez lesz számára a legbiztosabb védelem. Nemcsak mi akarunk gyönyörködni benne, legyen olyan ember akiben Isten kedvét leli, s legyen sokak számára áldás.
Kié a gyermekünk? Nem gazdátlan, de nem is a miénk, hanem Istené.
Ezért lesz mindig biztonságban, és ezért lehetünk nyugodtak miatta.
Aki komolyan veszi, hogy gyermeke az Úré, az nem büszke rá, hanem hálás érte. Nem dicsekszik vele, hanem dicsőíti érte Istent. Nem aggódik, hanem imádkozik. Nem imádja hanem szereti. Ez nehezebb, de csak ez használ a gyermeknek.

EGY GONDOLAT

Az élet tengerén vannak viharok,
De ha veszélyes vizekre hajózol,
Annak következményei lesznek.
Akinek a szél s a tenger enged,
Lecsendesíti a vihart, hullámot szüntet,
De a kitérő, hajótörésbe kerülhet.
----

CSODÁLATOS HÁZASSÁGBAN ÉLNI

Ha Isten akarja és élünk,
Idén, huszonnégy éves házasok leszünk.
Csodálatos házasságban élni,
Valakitől függni, valakinek elszámolni.

Valakit átölelni, megcsókolni,
Szívem titkait előtte kitárni.
Vele együtt sírni, nevetni,
Imádkozni, böjtölni, remélni.

S miközben a házasság, a gonosz célpontja,
Tönkrement házasságok ezre' ezt igazolja,
Még erősebben szorítani egymás kezét,
Hűséget vallani, szeretet, naponként.

Közel két és fél évtized hátunk mögött,
Nem a mi érdemünk, Istenünk őrzött.
Örömünk, boldogságunk forrása Isten,
És a hármas kötél nem hamar szakad el!
-----

Minden kedves olvasómnak aki házasságban él, ki közel egy éve, kettő, öt,... egy évtizede, három, négy, öt évtizede...
a számok, időre utaló szavak, kicserélhetőek a sajátoddal ha te is így érzel.
" a házasság hetére gondolva" és nemcsak....

ISMEREM HANGODAT

Keresem a hullámhosszat,

Hogy megértsem amit mondani Akarsz.

Néha nagyon zavaróak a körülmények,

Idegen hullám sávok kereszteznek.

Kétségbeesés, félelem, gondok,

Túl kiabálják szelíd Hangod.

Olyankor nagyon megijedek,

Próbálom kitisztítani a vételt.

Aztán ismét fölcsendül Hangod,

"Ne félj mert Én veled Vagyok,"

"Megváltottalak, enyém vagy,"

"Az Én juhaim hallják Hangomat."

Köszönöm, hogy Te vagy Jó Pásztorom,

Ismerem hangodat, naponként hallom.

Nem akarok követni idegent,

Veled a halál árnyékának völgyében sem félek!

-----

AZÓTA MÁR TALÁLKOZTAK!

Nem is olyan hosszú egy évtized,

Egy emberöltőhöz képest.

De akik szerették egymást,

Azoknak minden perc várakozás.

Több mint egy évtizede elment a hitves,

A találkozás vágyát fokozta minden perc,

Minden tárgy mit itt hagyott,

Fénykép mi a rámában porosodott.

Sokszor az ablakban várt.

Szeretteit, testvéreit, kik meglátogatták.

Ohaját gyermekiesen fejezte ki,

"Maradjatok még, ne siessetek elmenni".

De most ö távozott.

Azóta már hitvesével találkozott.

A viszontlátás már nem remény, valóság!

Örökre együtt vannak a Mennyben, Jézusnál!

-----

Szilágyi Dezsőre emlékezve.

Szilágyi Dezső, anyukám testvérének a férje volt. Vasárnap délben Jézushoz költözött. Isten vigasztalja meg lányát, unokáit.

MENTŐÖV

Hajnali három van,

Már ébren vagyok.

Éjszakák sorozata,

Hogy ágyamban forgolódom.

Álmom: aludni már egy kiadósat!

Levegőtlenség okozza álmatlanságomat.

Már kétszer pumpáltam,

Orr cseppet az orromba.

Utolsó próbálkozás,

Az elsőnél is rosszabb,

S mint egy mentőöv tűnik elém,

Hogy hívjam segítségül Jézus nevét.

És láss csodát,

Akadály nélkül lélegezek.

Már már álomba szenderedek,

De mielőtt mély álomba merülnék,

Megköszöntem Istennek kegyelmét,

S rögzítettem e sorokat, tanulságként.

-----

Mi a tanulság ebből?

SÉTA AZ ESŐBEN

Esik, csendesen.
Gondolatom repül, millió esőcseppen,
Nem áll útjába` határ, óceán,
Egy Királyi széknél megáll.
A Kegyelem királyi székénél.
Zörgetek. Egy azonosító kódot kérnek.
A Jézus nevében... suttogom csendben.
Atyám, akik hátat fordítottak neked,
Most azokért zörgetek.
Sorolom is a neveket.


Esik, csendesen.
Lelkemet eltölti béke, bizalom.
Nem hiába zörgetek, tudom.
Kegyelmed, Irgalmad végtelen,
Segítségedet várom, kérem.
Köszönöm ezt az esős januári napot,
Hogy Hozzád mindig bizalommal járulhatok.
Esőben és napsütésben.
S Te válaszolsz alkalmas időben.
Veled sétálni, csodálatos az esőben.
----

KEDVESEM

Amióta megláttam, szeretem!
Hangja, mosolya legkedvesebb nekem.
Az én titkom az ö titka,
A mi titkunkat csak Isten tudja.

Élvezem autoritását,
Amint döntéseket hoz. Modorát.
Csodálom határozottságát,
Máskor jó kedélyét, humorát.

Szeretem! Szeretem! Szeretem!
Isten adta öt nekem.
Vele akarok megöregedni,
Még sok sok születésnapot együtt ünnepelni!
-----

Isten éltessen Misi!!!

2012

MINDEN VIRÁG, MINDEN MADÁR,
ARRA EMLÉKEZTESSEN EBBEN AZ ÉVBEN,
HOGY NINCS OKOD AGGODALOMRA,
ISTENED VAN AZ ÉGBEN!
----------------------------