ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM

Évről évre többet jelent nekem,
Bár mint Tamás sokszor hitetlenkedek,
Gyakran kellett megmutassa Jézus sebeit,
Hogy újra éledjen bennem a hit.

A hétköznapok szürke homályában,
A gondok, bajok áradatában,
Elfelejtem, hogy mit ígért Mesterem,
Hogy mindig ott van velem.

Testvéreim is arról beszéltek,
Hogy velük ment az úton, s mikor este lett,
Betért hozzájuk s velük maradt,
Jelenlétével áldást osztogat.

Aztán fölismerem, hogy Ö van jelen,
Szelíden mondja ne légy hitetlen,
S én zokogva ezt ismételem,
Én Uram és én Istenem!
----- Április 15 2007