Ma este kettesben voltunk itthon életem párjával. Ritka az ilyen alkalom. Fiunk pár ezer kilométerre van, otthon érzi magát, lányunk egy barátnöénél a gyülekezetből ( sleep over-en, köszönöm Kriszti). Sokáig elbeszélgettünk kettönkröl , gyerekeinkről. Többek közt eszünkbe jutott egy eset amikor Betti 4 hetes volt gyógyszer allergiát kaptam és éjfélbe vitt be a sürgősségire kedvesem, én azt énekeltem az autóban, hogy " Én nem tudom mit Akarsz én velem, én nem tudom mi a Célod velem... csak azt tudom, hogy Te nagyon Szeretsz, hogy értem áll Golgotán a kereszt, csak ezt tudom és ez elég nekem, Vezess, Szeress én drága Mesterem." Az óta eltelt 12 év sokszor elénekeltem ezt az éneket. Hálás vagyok Istennek mérhetetlen szeretetéért. Majd lehet ezt a story-t is versbe öntöm:).
ui: és a vers valamennyivel késöbb:

Ma sem értem...

Két naponként cserélte az orvos a gyógyszert,
Minden jó szándékú ember tanácsát figyelembe vettem,
Mégis sulyom folyamatosan csökkent,
Férjem s gyermekeim könnyes szemmel néztem.
S özvegy édesanyámat ki ezt végig nézte,
S tanácstalanul kéréseit küldte az Égbe.

Nem láttam szebb jövőt előttem, kevésbé éveket,
Csak az utat előttem, s halvány lámpa fényeket.
Csekély erőmből mi még akkor maradt,
Egy éneket énekeltem, dúdolgattam halkan,
Én nem tudom mit Akarsz én velem...
De azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz...

Megpróbáltatások az óta is értek,
Bár belőlük sokat ma sem értek,
Azt tudom, hogy Isten nagyon szeret,
S, hogy értem áll Golgotán a kereszt,
Csak ezt tudom és ez elég nekem,
Vezet s szeret a drága Mesterem!
---- Március 31 2010 12:06 am