A NAGYVILÁGBAN

A nagyvilágba indultam szép tervvel,
Oly annyira, hogy B tervet nem is készítettem,
De megérkezésem után nem sokkal,
Szembesültem a ténnyel, az utcán maradtam!

Néhány ember tanácsára elindultam,
S nem sokkal éjfél előtt egy templom előtt találtam magam.
Idegen országban, a nyelv ismeretlen,
Hideg van, havazik, s én szállást kerestem.

Kétségbe esetten nyomtam a csengőt,
Majd valaki ajtót nyitott, s érthetően beszélt.
Ez itt nem száló, ez templom, gyülekezet,
Ha nem talál máshol szállást hát visszajöhet!

Szebb jövőt kerestem, s templomba kényszerültem.
Megnyugodtam, elmúlt félelmem.
Részt vettem az Isten tiszteleten.
S most azon gondolkozom, hogy semmi nincs véletlen!
-----
Váratlan vendégünk egy harmincas éveiben járó nő, legyen a neve E. Elmondta azt is, ha akkor nem fogadja be a "pap" lelkipásztorunk, ki sem bírja ezt a nagy csalódást. Megjegyzem nem az első eset amivel találkoztunk már. Meg gyözödött arról, hogy Isten meghallgatta imáját a szükségben. Ma visszautazott Mo-ra. Köszönetét közvetítem a lelkipásztornak.
Kedves E kézzel fogható okod van arra, hogy keresd Istent nem csak a szükségben, hanem a jó létben egyaránt.
ui: a megjegyzésben megszólalt a vers főszereplője:)