MILYEN VOLT AZ ÜNNEPED?

Egy hegedű művész előadást tartott,
Telt ház fogadta a híres előadót.
Nagy pénzeket adtak a jegyekért a rajongók,
Így az előadó hatalmas sikert aratott.

Aztán az újság írok arra kérték a művészt,
A metró aluljáróban játssza el művét.
Az emberek sokasága, kik arra jártak éppen,
Nem zökkentette ki a rutinból őket a művész sem.

Elmentek a hegedű művész mellett gyorsan,
A hegedű tokjába még egy centet sem dobtak,
Mindennapi beálitottságuk azt diktálta,
Ma mint a tegnap, s holnap a mát imitálja.

Vajon nem mentél el az ünnep mellett,
Készülődés, ajándék, díszek és fények,
Nem volt időd oda figyelni az ünnepeltre,
Karácsonyról, karácsonyra ez a rutin a menet.

Milyen volt ez az ünneped?
Mit adtál életed Nagy Művészének?
Kinek te vagy az alkotása!
El mondhatod, hogy ünnepedet Ö Megáldotta?
-----

O BÁRCSAK...

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Ünneplésünk soha véget ne érne.

Nem a pompa, fények áradatáért,

De a szívekben a szeretet érzéséért.

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Szürke hétköznapokba visszamenni ne kéne,

Ezt a nagy világot uralná szeretet,

Ne volna harag, félelem, gyűlölet.

O bárcsak mindig karácsony lenne,

Minden szívben Jézus megszületne,

Nem borulna alkony akkor ünnepünkre,

O bárcsak,... o bárcsak mindig karácsony lenne!

-----

MA AZOKRA GONDOLOK...

Uram most azokra gondolok,
Akikkel elindultunk együtt Betlehembe.
S valami miatt le maradtak az úton,
A nyáj többet jelentett, vagy Heródestől megijedtek.

Add, hogy ezen az ünnepen,
Elinduljanak Feléd.
Még most megtalálhatnak,
Hisz a végső karácsony nem jött el még.

Életük sötét egén, ragyogjon föl a Csillag.
Angyalok hirdessenek békét azoknak,
S ha nem tudnak ajándékot hozni Neked,
Ronggyá vált istálló szívükben, Szüless meg.

Uram, ma azokra gondolok,
Akik elindultak valamikor Betlehembe,
S ha nem tehetek érettük egyebet,
Add, hogy csak egyszerűen szeressem őket!
-----

LOBOG MÁR 4 GYERTYA LÁNG SZIKRA KELL

Szikra kell ahhoz, hogy láng legyen.
A hitnek szikráját Add nekem.
Hogy lángra gyúljon szeretetem,
S a láng így tovább terjedjen.

Ha már ég a szeretet lángja,
A békességem Gyújtsd lángra.
Így erősebb fény világit utamra.
A sötétnek el kell múlnia.

Ha már lángol szeretetem, békességem,
Könnyebb lángra gyújtani örömem,
Egyre nagyobb a fény életemben,
Az erős lángot a vihar sem oltja el.

S ha sokszor csak pislákol szeretetem,
Úgy tűnik mintha ki aludna békességem, örömem,
A remény lángja Hadd erősen égjen,
Hogy a láng ismét terjedjen.

-----December 2008

Most csak képekben... Ősz a Central Parkról...

Tóth bácsiéknál látogatóban...

Legfrissebb fotónk...HÁLAADÁS 2011

Karácsonyi hírnök...

HŰSÉGED

Reggel a felkelő Nap,
Nap végén a búcsúzó sugarak,
Éjjel a Hold, millió csillagfény,
Mind, mind Hűségedről beszél.

A rozsda színű ősz,
A rügyet fakasztó tavasz,
Nyáron a tarka rét, télen a jég virág,
Hűségedet hirdetik, év ezredeken át.

Betlehem, Golgota, kereszt,
Kegyelem, irgalom, szeretet,
Megbocsájtás, örök élet reménye,
Hozzám való, hűségednek jele.

Csak én vagyok hűtlen Hozzád.
Hűségemet gyakran befolyásolják,
Külső erők. S ez nagyon fáj nekem.
Akarok, hű lenni Hozzád, a halálig, Istenem!
-----

MÁRTONOK NYARA

Nagyon szép idő volt ma,
Azt mondják, ez a Mártonok nyara.
Bár Márton napról erre mit sem tudnak,
A naptárban, mégis pirossal van írva.

"Veterans` day", azaz veteránok napja.
Nekem családiasabb a Mártonok név napja.
Édesapám, nagybátyám, nagytatám,
Mind mind Márton nevet viseltek ám.

Márton, Marcink, édesapánk,
Így különböztette meg őket a család.
Aztán amikor legidősebb bátyám megszületett,
Mártonból akkor Nagymárton lett.

Ma már Kicsimárton is nagyapa,
Dédunoka öcsém is, nevét hordja.
Már nem használunk jelzőt neve előtt,
Amióta Nagymárton a Menybe költözött.

Szép emlékek, s megannyi Mártonok nyara.
Mindig örömmel gondolok a Mártonokra.
Kikkel megáldott, s ma is álld az Isten,
Márton bátyám, dédunoka öcsém, áldjon meg az Isten!
-----

Isten éltesse a MÁRTONOKAT! Boldog név napot!

GYARLÓ VAGYOK

Amikor elfáradok, sérelmek érnek,
Szeretnék hozzád menni Istenem.
Ahol nincs fájdalom, nincsenek könnyek,
Nincs szenvedés, nem érnek sérelmek.

Aztán amikor megkondítod testemben,
A halál vész jelző harangját,
Ígéreteidben kapaszkodom.
Gyógyulásért, megtartásért imádkozom.

Gyarló vagyok, bocsáss meg nekem.
Mert önző módra menekülök,
Amikor belefáradok e létbe`,
S életbe maradásomért könyörgök a vészbe`.

Napjaimnak számát te tudod Uram.
Tarts meg kegyelmedben ez minden vágyam.
Maradni, míg munkám elvégezem,
S az örökké valóságba menni mikor hívsz; jöjj gyermekem!
-----

...az örökké valóság gondolatában. Ha ez a te gondolatod is, vasárnap fölolvashatod.

TALÁN ŐRZŐJE VAGYOK A TESTVÉREMNEK?


Amikor valakit, eszedbe juttat Istened,
Mi első gondolatod, mely megfogalmazodik benned?
Tudsz érte imát küldeni a Menny Istenéhez,
Vagy Káinként kérdéssel válaszolsz Istennek.
Talán őrzője vagyok a testvéremnek?


Lehet gondolatban, már el is temetted atyádfiát.
Csakhogy Isten a gondolaton is túl lát.
S bár gondolni sem akarsz ember társadra,
Isten mégis, újra és újra eszedbe juttatja.
Hol van testvérem, az atyádfia?

Ne menekülj a gondolattól!
Isten színe elöl menekülsz akkor!
Ha atyádfiát, az Úr elédbe hozza,
Emlékezzél meg imában, róla.
Azért hívott el Isten téged,
Hogy áldást mondj, és áldást örökölhess!
-----

BEFEKTETÉS

Mintha csak pénzért adnák,
A mosolyt napjainkban.
Meleg kéz fogást, nyájas szavakat.
Udvariasságot, simogatást, ölelést,
Pedig ez maradandó befektetés.

Amiképpen akarod,
Hogy veled cselekedjenek,
Te is akképpen cselekedj!
Derüljön föl sok arc, mosolyodra,
Egy mosoly helyett százat kapsz vissza.

Ne sajnáld osztogatni a kedves, szép szavakat.
Kinek kezet nyújtasz, nézz szemébe annak.
Ölelésre, simogatásra fonódjon kezed,
Görnyedt hátú öreget, síró kisgyereket.

Amit adsz azt visszakapod.
Mit nem adtál vissza nem kaphatod.
Amilyen mértékkel mérsz az embereknek,
Olyan mértékkel mérnek majd neked!
-----

LILIOM, a 42-ik olvasómnak, és mindenkinek aki ide benéz:)

TÖVIS

Ne kérdezd, hogy miért
Terem töviset a föld.
Hogy a fájdalom testedben,
Mint a tövis szúr, gyötör.
Engedetlenség okozta átok jele,
A bűn esettől, a Föld telve van vele.

Szúró, vérző sebeket okozó tövis.
S az emberiség belőle koronát készít.
Jézus homlokára. Te is, én is,
Egy egy tövissel többet.
Amikor engedetlenséggel,
Szomorítjuk Istent.

Ne kérdezd, hogy miért vegyített
Örömödbe, fájdalmat az Isten.
Hogy fáradságos munkával,
Eszed kenyered s arcod verejtékével.
Bűn okozta verejték, fájdalom.
Melyből nincs szabadulás, csak túl a síron.

De ha engedelmeskedünk Istennek,
Azzal szebbé tehetjük a Földet.
Tövis helyett liliomot vessünk,
Gyűlöljük a bűnt, a bűnöst szeressük!
Édenkerten kívül is szép lehet az élet,
Mert a Második Ádámban megnyertük üdvünket!
-----

PASTOR APPRECIATION DAY( nap volt ma Amerika szerte)
vagy pásztor értékelés, vagy helyesebben ÉRTÉKELJÜK PÁSZTORUNKAT.

http://



TISZTELETET

Uram,
csak annyi tiszteletet adj szolgáid iránt,
Amennyit Dávid szolgádnak adtál.
Ki Sault dárdájával, földhöz szegezhette volna,
De mert tisztelte Azt, Ki Sault elhívta,
Kezét ellene föl nem emelte.

Tisztelettel emlékezzünk elődeinkre.
Visky Ferencre, Wurmbrandra, s a többiekre,
Kik nem dőltek be a kommunista erőknek,
Évtizedekig börtönökben szenvedtek,
Életük árán vitték tovább Igédet.

Lelki pásztoraink iránt, tiszteletet.
Egy percig se felejtsük el, hogy ők is emberek.
Őket próba, kísértés éri. Sebezhetőek.
De mert Te kented föl a szolgálatra őket,
Ellenük még szavunkat se emeljük fel.

Tiszteletet! Mely ne csak fogalom legyen.
Tiszteletet! Mely napjainkban egyre kevesebb.
Tiszteletet! Melytől megmozdul a szív,
Szebb lesz az élet, gyümölcsözőbb a hit.
Uram, azokat akiket fölkentél, segíts tisztelni!
-----

ÚJRA ÉVFORDULÓ

Husz évre, még három,
A tavalyihoz, még egy,
Hihetetlen, hogy repülnek az évek.
Nemrég, fiatal házasoknak tartottuk magunkat,
S ma már ünnepeljük a huszonharmadikat.

Boldogabbak vagyunk mint sok évvel ezelőtt,
Ha egyenként vesszük a huszonhárom esztendőt,
Családi tűzhely, szabadság, gyerek áldás,
Huszonhárom tavasz, s annyi betakarítás,
Forró nyarak, s megannyi havas, festői táj...

Ima meghallgatás, öröm könnyek,
Megbocsájtás, őszinte érzelmek.
Mind, mind díszítik esztendeinket.
Koporsó mellett is álltunk, apáinktól búcsúztunk,
Egymás gyászát hordva, meg vigasztalodtunk.

Itt ott megjelenik a huszonhárom év nyoma,
Egy ránccal több arcunkon, fehér hajszálakba,
Hűségünket egymáshoz nem az határozza.
Belső szépség az, mely szív mélyéből fakad,
Az idő múlása, neki mit sem árthat.


Hála minden percért, mit együtt tölthetünk,
Ha távol vagyunk egymástól várjuk, hogy együtt legyünk.
Nevetünk, sírunk, remélünk együtt,
Áldjuk Istent, imádjuk, dicsérjük,
Mert egymásban életre szóló ajándékot nyertünk!
-----

URAM...

...ha irigység ütné föl fejét bennem,
Add, hogy azonnal észre vegyem.
Áldjam Neved ember társam javaiért,
Tudom, mi megegyezik akaratoddal,
Tőlem sem vonod meg, áldásod esőjét.

...ha kárörvendés ütné föl fejét bennem,
Add, hogy azonnal észre vegyem.
Kérjem kegyelmedet azok életére,
Kiket megpróbáltál, hogy
Kitartsanak a megpróbáltatás tüzében.

...ha harag, gyűlölet ütné föl fejét bennem,
Add, hogy azonnal észrevegyem.
Tölts be szereteteddel az emberek iránt,
Áldjam azt, ki nekem rosszat kíván,
Köszönöm, hogy így áldásod vissza száll reám.
-----

GONDOK VILÁGÁBÓL, MOSOLY VILÁGÁBA

Megszokott napnak, néztem elé.
Épp gyalogoltam a munka hely felé,
Amikor egy kislány rám köszönt mosolyogva.
Édesanyja tolta a baba kocsiba.

Nem lehetett, nem vissza köszönni.
Ragyogó tekintete mosolyt váltott belőlem ki.
S a realitások világából, egy szem pillantásra,
Át kerültem a mosoly világába.

Aztán tovább folytattam utamat.
Érdeklődéssel figyeltem az ember arcokat.
A kislány kép, sokáig előttem volt.
Tőle a mosoly arcomon ragadott.

Vajon Te lettél volna Istenem?
Most már biztos vagyok benne, igen!
Hadd én is olyan őszinte mosollyal,
Köszöntsem mindig ember társaimat!

Hogy meglássák Arcodat bennem.
Hogy a mosoly arcomon ne kényszerből legyen.
Szívből jöjjön, s szívig hasson!
Sok gondterhelt arc tőle derűre fakadjon!
-----
Egy virtuális mosollyal :) mely annál inkább szívből jön, köszöntöm Adinkát, 41-ik olvasómat, és a többi olvasóimat MIND!

MA ISMÉT

Köszönöm, hogy ma ismét,
Egész közel hajoltál hozzám.
Az eső cseppekben, köd foszlányokban,
Sárguló fa levelekben.
Egy mosolyban, ölelésben.
S én rád vethettem minden gondomat.
S Te békességet adtál, lelki nyugalmat.
Elvetted félelmemet, aggodalmamat.

Köszönöm, hogy ma ismét,
Rád bízhattam magamat.
Szeretteimet, az ismerősöket,
Ismeretleneket.
Az árvákat, özvegyeket, betegeket.
Akik gyászolnak, akik hitükért szenvednek.
S Te egészen közel jöttél hozzám.
Ma ismét. Köszönöm, Mennyei Atyám!
-----

NINCSEN SAJÁT IGAZSÁGOM

Valami nagyon fájt.
Valamit mondani akartam.
Csupán védeni magamat, gondoltam.
Hadd tudják meg, mi az igazság.

Hm, igazság!
Aztán egy szelíd hang, hallgatásra intett.
Nem keresi a maga igazát, a Szeretet.
A mi igazságunk, mint vérbe mártott ruha,
Csak úgy lesz fehér, ragyogó, tiszta,
Ha Jézus vére hófehérre mossa.

Egyetlen Igaz, a nem igazakért hallt meg.
Ő segít szótlan hordozni terhemet.
-----

URAM HA AKAROD...

Úgy mint TE senki nem ismer engem.
Úgy állok Előtted mint önmagában,
Csalódott ember.
Most semmi mást nem akarok,
Csak, hogy megtisztíts,
Uram ha akarod.

Tegnap még erősen bíztam Benned.
Nem rendítette meg hitemet,
Földrengés, hurrikán.
S ma úgy jövök eléd, mint ki,
Tehetetlenül csak arra kér,
Egyre elcsukló hangon,
Uram ha akarod.

Ha akarod meg gyógyíthatsz.
Megszentelhetsz, meg újíthatsz.
Fáj, hogy megcsalt a hitem,
Bizalmam, szeretetem.
Köszönöm, hogy kegyelmed végtelen.
S már hallom is szelíd válaszod,
Gyermekem tisztulj meg! Akarom!
-----
augusztus 31

EGY VIDÁMABB BEJEGYZÉS:) A HIDAKAT MÖGÖTTETEK...

Mint amikor Jézus követésére léptetek,
Nincs vissza út. Boldogan énekeltétek.
Így a házasságban is, mit Isten szerkesztett,
Nincs vissza út. Előre menjetek.

Robbantsátok föl a hidakat mögöttetek!
Egy pallócskát se hagyjatok meg!
Mely vész helyzetben szüleitekhez vezet,
Jó baráthoz, esetleg kedves idegenhez.

Nincs vissza út! A híd előttetek van.
Krisztus az út. Lépjetek rá biztosan.
Vele minden mélységet áthidalhattok.
Induljatok. Isten veletek van, míg célba juttok.
-----

Szabiéknak írtam és mondtam el ezt a verset július 23-án. Nem volt meg nálam akkor leirt példányban, de megígértem, hogy fölteszem. Szeretettel ...

JÓL VAGYUNK!
Hála Istennek jól vagyunk. Elvonult a vihar, ismét megtapasztaltuk Isten csodálatos gond viselését. Köszönjük, hogy imádkoztatok értünk.

gyülekezetünk udvarán

parkban

3 AV, egy kocsi se` a láthatáron

péntek este, a kenyeres polcon egy kenyér se... erről írtam az előző bejegyzésemben, ilyen vásárlási rekordot nem jegyeztek, még karácsony előtt sem. Látszott az emberek arcán a kétségbeesés, amint álltak a sorban fizetni. Mi lesz???

Amit Isten megenged, mondtuk férjemmel.

Egy kedves testvérnőtől 90+, tanultam egy mondást "jöjjön aminek jönni kell," mi tudjuk, hogy a Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk!

HURRIKÁN Az "Irene" hurrikánt várják városunkba.

Emberek tömege rohan ide-oda.

Vásárolnak vizet, kenyeret, konzerveket.

A hírekben áram szünetet, árvizet jelentenek.

Jönnek az üzenetek,

"Imádkozunk értetek!"

S míg öröm könnyek közt olvasom az üzeneteket,

Belsőséges csend, nyugalom uralja szívemet.

Bizonyosak vagyunk arról, hogy Isten a mi oltalmunk.

Kezében az életünk, vigyáz ránk, Ö tud rólunk.

Ha megengedi, hogy tomboljon a hurrikán,

Tudom, a vihar közepette is nyugalmat ád!

-----

Köszönöm, hogy imáitokban vagyunk.

Áldott vasárnapot mindenkinek!

NE A FELESLEGBŐL ADJ!

Úgy adj, hogy érezd.
Szeretetet, mely fájdalmat okoz neked.
Áldozd föl idődet, kényelmedet.
Ha a feleslegből adsz,
Gazdagabb általa nem lehetsz!

Úgy adj, hogy érezd.
Utolsó falatodat add az éhezőnek.
Fájjon mások bukása, bűne.
Ha csak szánalmas pillantást kapnak tőled,
Szegényebb lesz attól saját lelked.

Úgy adj, hogy érezd.
Jézus oldalából víz és vér folyt érted.
Életét adta, hogy neked életed legyen.
Akkor adsz igazán,
Ha te is fájdalmat érezel.
-----

IMÁDKOZZUNK EGYMÁSÉRT!

Voltak személyek, akikért,
Imádkozni nem tudtam.
Imádkozzon más érettük!
Szeretteik! Gondoltam.

Vajon ők, értem imádkoznak?
Egyáltalán eszükbe jutok?
Ilyen gondolatok ejtettek fogva.
Azért én felelős nem vagyok!

S amikor elkezdtem érettük imádkozni,
Fölszabadult gondolatom, szívem.
Eszembe jutott az élő ige,
Minden emberért imádkozni kell!

Ha valakiért nem tudsz imádkozni,
Úgy gondolod nem érdemli meg,
Jusson eszedbe Jézus szava a kereszten,
Érted imádkozott és értem.

Ma is esedezik az Atyánál.
Kimondhatatlan fohászkodással.
Kitartóan könyörög megtartásunkért.
Tegyük ezt mi is egymásért!
----

~~~ 08/23/11

Mint kártya vár, mi inogni kezd,
Ha kisujjával érinti a gyermek,
Úgy mozgott a padló alattunk ma,
Mert Isten a Földet megrázta.

Hudson folyó parti tömb ház,
32-ik emeletén,
Lányom arra lett figyelmes,
Hogy inog alatta a szék.

-Mi ez anya, kérdezte kissé rémülten,
-Ilyet itt még nem éreztem! Mondtam.
Földrengés azt hiszem.
-Mit csináljunk, kérdezte ijedten?

Próbáltam nyugodt maradni,
De szívem gyorsabban vert.
Átölelt, s én a Bibliából idéztem,...
Lesznek földrengések az utolsó időben!

Úgy döntöttem, nem szaladunk le.
Semmi más nem járt az eszembe,
Csak az: ha ez itt és most a vég,
Kész vagyok menni az Úr elé!

A rezgést úgy egy percig éreztük.
Beszélgettünk. Mindig készen kell legyünk!
Szívünkben megbékélve Istennel, emberekkel,
Bármikor jön az Úr, elvihessen a Menybe!
----

OTTHON MARADT TÉKOZLÓ FIÚ

Ne gondold, hogy csak az a tékozló,
Ki az atyai házat ott hagyja.
Tékozolni otthon is lehet,
Szeretetet, jóságot, hűséget,
Mit szerető Atyád rád pazarol.

Amikor testvéredet,
Már nem tekinted testvérnek.
Mert Atyád megbocsátott neki,
S te irigykedsz.
Nem tudsz örülni, hogy visszajött,
Gyűlölet, keserűség vesz rajtad erőt.

Vigyázz, ne légy tékozló otthon.
Örvendj, hogy nem kerültél el,
az atyai háztól.
Osztozz, Atyád boldogságán, örömén,
Ha testvéred, az Atyai házhoz visszatér!
----

NEM TÖRTÉNHET MEG VELEM

Próba, betegség, kísértés,
Másokkal igen.
Én olyan biztos vagyok lépteimben.
S amikor ráébredek a valóságra,
Már a földön heverek.

Elesetten, betegen,
A kísértő kínozza lelkemet.
Tudom Uram, figyelmeztettél engem,
"Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen!"

Köszönöm a Reményt, mely ismét lábra állít,
Az Erőt, mely lelkemben megújít,
Többé nem bízok már, saját erőmben,
Benned bízok Atyám, kegyelmes Istenem.
-----

HISZEK A CSODÁKBAN!

Amikor minden jel azt mutatja, vége.
A legmodernebb orvos tudomány ellenére,
Meggyógyul a beteg. Ez csoda.
Istenem, én hiszek a csodákban.

Amikor testvérem testét, lelkét, gyötri a sátán,
A remény utolsó szikrája kialvóban már.
Te parancsolsz, s távozik a sátán parancsodra.
Ez csoda. Én hiszek a csodákban.

Amikor ember társad ellened vétkezett,
Úgy gondolod megbocsátani már nem lehet.
De szívedben győz a szeretet parancsa.
Higgy a csodákban! Ez Isteni csoda!
----

NEVEZETES EZ A NAP

Egymagam vagyok itthon,
Épp a konyhában forgolódom,
S az internet segítségével,
A kolozsvári rádiót hallgatom. (rvevcj)

"Menybe fel! Egyenest!" éneklik lelkesen,
"Érte jól küzdeni érdemes."
S két évtizeden merengek el,
Érdemes volt ragaszkodni Hozzád Istenem!

Nevezetes ez a nap nekem.
Ha e világon senki másnak nem...
Én akkor is megvagyok győződve,
Hogy Atyám irt a teremtés könyvébe...

Egy születésnapot, ezelőtt húsz évvel.
Mit Kolozsváron is följegyeztek,
A "Stanca" kórház szülészetén.
Egy júliusi forró estén.

Egy fiú gyereket küldött hozzánk Isten,
Kit igyekeztünk nevelni Félelmében.
Szinte repült velünk az idő,
Ma már felnőtt gyerek ő.

De nem szűnök meg Jézusra mutatni,
Ha kell, ma is alázattal tanítani.
Küzdeni, azért ami megmarad.
Harcolni vele együtt, míg szívem utolsót dobban.
-----

MA IS SZÖVETSÉGÉRE EMLÉKEZTET!

Elfogatási parancsot adott ki,
Ellenem a sátán.
Menekülök, életem forog kockán.
Érzem, magamat megvédni nem tudom.
Istenem, hadd haljak meg,
Ez egyetlen gondolatom.

Belefáradtam, hogy halálra keresnek.
Eddigi győzelmek mind semmisnek,
Minősülnek.
Kő kemény a párnám, fejem alatt.
Nem jön álom szemeimre, s már virrad.

De, Hajnalcsillag fénylik a virradatban.
Isten, szövetségére emlékeztet általa.
Bár erőm feletti út áll előttem, megyek!
Isten velem van. Szövetségét Ő,
Nem változtatja meg!
-----
...a reggeli áhítat nyomán. 1Kir 19:2-3a

KŐ

Nagyobb, kisebb,
Súlyosabb, könnyebb.
Ember társad vétkét mérlegelve válogatod,
S szorítod markodba' várva a pillanatot,
Hogy eldobod.

Még nem érzed, hogy a kőnek súlya,
A te szívedet nyomja.
S míg nem tudod kiengedni markodból,
A gravitáció törvénye alatt vagy.
Nyomaszt a teher, lefelé tartasz.

Jézus ma is ott áll a középen.
Ismerd föl, a homokba ír éppen.
Vád helyett szívedbe béke költözik.
Markodból a kő akkor kiesik.
Ember társadat többé már nem kárhoztatod,
Mert emlékezel, hogy Isten neked is megbocsájtott.
-----

AKINEK AZ ISTEN MEGBOCSÁJTOTT...

Akinek Isten megbocsájtott,
Az szeret.
A szeretet sok vétket elfedez.

Akinek Isten megbocsájtott,
Az megbocsájt.
Hisz átélte az Úr szabadítását.

Akinek Isten megbocsájtott,
Alázatos marad.
Saját igazságát nem keresi az.

A szabadítás örömét, köszönöm.
S, hogy feledés tengerébe'
Vetetted sok bűnöm...

Krisztusi lelkületért könyörgök
Istenem.
Mely alázatos, megbocsájt és szeret!
-----

APÁK NAPJA

volt ma Amerika szerte, és gyülekezetünkben is.
Egy idézet ami nagyon tetszett:

"Legtöbb amit megtehet egy apa a gyerekeiért, hogy szeresse gyerekei anyját!"

Ezt megtette áldott emlékű édesapám értem, és szeretve vagyok gyerekeim apjától.
Szerencsés vagyok:) KEGYELEM!!!

AMIKOR NEM ÉRTELEK...

Bocsájtsd meg Istenem,
Amikor nem értelek.
Messzeségbe mered tekintetem,
Oly mindegy mi van, mi lesz,
Hisz összeomlott alapja hitemnek...

Ülök a romokon, jártányi erőm nincsen,
Fájdalmam oly nagy, hogy már alig érzek.
Miért-ek száza kiabál bennem,
Úgy érzem magamra hagytál Istenem.

Sírni sem tudok már, könnyem kiapadt,
A sok miért-re nem jön a válasz.
S míg ezernyi sötét gondolat tátong felém,
Hozzád menekülök Istenem én...

Maradék erőmmel Beléd kapaszkodok,
Uram irgalmad, kegyelmed szomjazom.
Ajkam némán rebegi: LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Ha nem is értem Tervedet, akkor is Benned bízom!
-----

MEGÜTÖTTED MAGAD FIAM?

Egy fiú, kinek a világ élvezete,
Édesanyjánál többet ért,
Egy lány tetszését csak úgy nyerte el,
Ha elhozza neki, édesanyja szívét.

Hideg vérrel a fiú ezt véghez is vitte,
S édesanyja szívével kezébe, szaladt.
De útközben megbotlott s elesett.
S az anyai szív megszólalt: Fiam megütötted magad?
...............................................................

Megütötted magad fiam?
O hányszor kérdezte édesanyám,
Amikor elestem, mert elutasítottam,
Az engedelmességre intő szavát?

Nem kell ahhoz dráma történjen,
Hogy összetörjön az anyai szív.
S mégis ha gyermeke megbotlott, elesett,
Az anya elfelejti, hogy az ö szíve vérzik.

Istenem, köszönöm édesanyám szerető szívét,
Mely ma is megszólal ha tévedek.
S megbocsát, mert szeretete nem ismer határt,
Ilyent csak egy anya tehet!
-----

EZÜST MENYEGZŐ
szeretettel Piroskáéknak

Huszonöt éve rójátok együtt életpályátok.
Hol fönt a hegyen, hol lent a völgyben vitt utatok.
Jóban, bajban egy cél vezetett,
Örök hűség, mit egymásnak ígértetek.

Élet utatok hajnalán, sötét felhők kerekedtek,
Máskor a homályban verőfényes dél derengett.
Örömben, bánatban közös volt célotok,
Hogy egymást segítve tovább jussatok.

Kincs, igazgyöngynél értékesebb a feleség!
Tíz fiúnál is többet ér a férj!
Ez sugárzik arcotokról ma,
Boldogság, szeretet, öröm és hála.

Ezüst menyegző! Mondjátok Ében-Háézer!
S a gyülekezet most veletek ünnepel.
S ki Kezében tartja a világ mindenséget, tartson meg titeket,
Hogy arany, gyémánt,... menyegzőt is majd ünnepeljetek!
-----

ÁLDOTT HÚSVÉTOT KIVÁNOK MINDENKINEK!


Mivel Ő él, boldogan élhetek...

HÁT NEM AZ-É A BÖJT?
"Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél."
Ésaiás 58: 6-10


8 óra utazás oda vissza, hogy egy pár órát együtt lehessünk kedves Tóth bácsiékkal. Tóth bácsi évei száma szerint, lelki pásztorunk a 90-ik zsoltárt olvasta föl.
Gyerekek, fiatalok, középkorúak, idősek egy kézre dolgozva, az sem számított, hogy kint esett az eső "és jól esett," hogy bent cseppet nem rontott a hangulaton.
Tóth néni május 1-én tölti a 88, és ha az Úr megtartja őket, július 4-én, 67 éves házassági évfordulójuk következik.

Köszönöm mindazoknak akik időt, energiát szántatok erre az útra és eljöttetek!

MINDENÉRT ISTENÉ A DICSŐSÉG!

ui: Rebának köszönöm a fényképet.

AMERIKAI NAGYBÁCSI '21 ben, György napján,
Látott napvilágot Györgyfalván.
S ha ne' Isten lett volna hajléka,
Neve már rég feledésbe lenne; mondja.

Isten vele volt amikor megszületett,
Fölnevelkedett, hozzáillő társat rendelt.
A háborús években, s azt követő szűk esztendőkben,
S amikor az Államokba érkezett '70 ben.

Amikor szüleitől búcsúzott, nem értették,
Édesanyja nevét kiáltva fogta a fejét.
Nem volt akkor még telefon, elekronikus készülékek,
Két hónapba telt míg megérkezésükről értesültek.

Egy percig sem felejtette el, hogy honnan származott,
Az ó hazában testvéreket, gyülekezetet (kolozsvári) hagyott.
Kikről hosszú éveken át gondoskodott,
Most értem csak, hogy megmaradásunkért történt e dolog.

Az Úr volt hajléka, egyre ismételgeti.
S boldog, hogy ma is Isten akaratát teljesítheti.
Hogy ápolhatja gyönge élet társát,
A new yorki gyülekezetért imádkozik, otthonuk oltár.

Istenem tiéd a hála, dicsőség,
Hogy általa sokakat áldásban részesítettél.
Szemünk láttára teljesednek be ígéreteid,
Ki Krisztusban megigazul, még vén korban is gyümölcsözik!
-----

CSAK ISTEN LELKÉVEL...

Fáj az arcul csapás.

S bár megfeszítem minden akaratom,

Hogy vissza ne üssek,

De nem tudom oda tartani a másik arcom,

Az ütőnek.

Néma maradok, szótlan,

Magammal beszélek.

Gondolatban sorsommal perlekedek.

Nem értem azt, hogy az ütést,

Attól kapom akit szeretek...

Szinte fáj ökölbe szorított tenyerem.

Összeráncolt szemöldököm,

Elárulja keserűségem.

Akkor megszólal egy szelíd hang bennem,

Miattad szenvedtem arcul csapást a kereszten!

Ha oda tartod a verőknek arcod,

Kiengeded ökölbe szorított markod,

Lefegyverezed az ellenséget teljesen,

Nem hatalommal, sem erővel,

Biztos a győzelem, Isten lelkével!

-----

:)

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

ANYUCI, ANYU, ANYUKA...

Anyuka, mikor sütsz málét?

S egy óra múlva az illatos málé,

Ínycsiklandó illata,

Kavargott az orrunk alatt a konyhába.

Anyu, mikor készítsz citromost?

S rá nem sokára sülnek a lapok,

Készül a krém,

Boldogan facsarom a citrom levét.

Anyuci, rég nem ettünk bundás kenyeret!

Törnek a tojások, szórom a fűszert,

Forrósodik az olaj,

Egyszerű de nagyszerű reggelink van.

Nagy öröm, hogy szolgálhatok,

Hála, hogy hasonlóban volt részem otthon.

Szinte leste óhajunkat anyánk,

S máris sült a palacsinta, kalács.

S nagyon fáj, amikor olyat hallok,

Hogy valakinek boldogtalan gyermekkora volt.

Imádságom, Istenem ha lehet,

Gyógyíts be a sebeket, pótold mit elveszítettek!

-----

Egy szál fréziával...

Drága édesanyám, kislányom kincsem,

Férjem édesanyja, egyetlen nővérem,

Sogornőim mind az egészen, unoka húgaim,

Barátnőim, s a blog világból ti nők mind,

Hálás vagyok Istennek értetek,

Hogy része lettetek életemnek.

Jelképesen, egy szál fréziával köszöntelek,

Kívánom, hogy mindig áldottak legyetek,

Krisztus jó illata áradjon rólatok,

Lelki ékszerekkel díszítsétek magatok.

Kellemes legyen mindig megjelenésetek,

Mosolyotok őszinte, belsőséges könnyetek.

Elhervad a virág, elmúlik a nő nap,

Talán nem lesz annyi figyelmességbe' részetek holnap.

De maradjatok mindig bájosak, kedvesek,

Szerények, alázatosak, szeretet teljesek.

Mint az a virág mely nem látszik a sok fűszál közül,

De illata és bája, Teremtőjét dicséri egyedül!

-----

:)

Már az utca végén be vette a kanyart a TAVASZ,

Az időjárás szakértők még jósolnak havat,

De már sokáig nem tarthat!

Kellemes vasárnapot Isten áldásával, mindenkinek aki ide benéz!

A VÖLGYBEN...

Nehéz a völgyben, de szép!

A völgyből jobban látszanak a hegyek,

A völgyben a patak csobogása élénkebb.

Nehéz a völgyben de szép!

Olyan virágok nyílnak, melyeket,

Meg nem találsz a hegyen.

Nehéz a völgyben, de szép!

A völgyből a csillagok is fényesebbek,

A völgyben Valaki ott van veled.

-----

ÉLET HELYZETEK ( az élet tengerén)

Köd felhő, hullámok, vihar,

Szélcsend, verőfényes nappal.

Nem haladhatunk úgy a viharban,

Mint ahogy evezünk, amikor szélcsend van.

Nem vághatunk vakmerően előre,

A köd felhőben úgy, mint napsütésben,

S ha érezzük, hogy süllyed csónakunk,

Ki kell dobálni a terheket, hogy megmaradjunk.

Horgony, vész jelző, vitorla,

Isten mind, mind segítségül adta.

Biztat, figyelmeztet, belátásra kér,

Velünk van minden helyzetben,

Míg csónakunk révbe ér.

-----( még mindig házasság hete gondolatok:)

ENGEDELMESSÉG, SZERETET

Könnyű engedelmeskedni, annak aki szeret.

S szeretni, azt aki engedelmes.

Együtt járnak engedelmesség, szeretet,

Csak úgy egész, mit Isten egybeszerkesztett.

Bár az engedelmesség, gyakran lemondással jár,

S fájdalommal a szeretet, mert az énünk mást diktál.

De a fájdalom, könny után, boldogság a győzelem.

Pillanatnyi siker élmény után, viszont üresség, gyötrelem.

Isten bölcs tervében, előre látta,

Szüksége van az embernek, segítőtársra.

Akit szeressen, hozzá keserű kedvű ne legyen.

S aki hűséges párjának, a halálig engedelmes legyen.

Istenem, kimondhatatlan hála van szívemben.

Hogy hozzám illő társat rendeltél nekem.

Hogy hiányosságunkat Te egészíted ki,

Hogy szeretünk, engelemeskedünk, Te benned, halálig!

-----

ÁLDOZAT!

Tűz, fa, majd az áldozatra,

Istennek lesz gondja!

De Isten, Izsákot kérte,

Föláldozásra.

Ábrahám, hit által odaadta.

S az ígéretet megkapta.

Az ég csillagait megszámlálni nem tudta,

Amennyivel Isten öt megáldotta.

Áldozat! Isten Ember!

Bűntelen, hibátlan, szeplőtlen.

Egyszer s mindenkorra,

Föláldoztatott, végérvényesen.

Ha elfogadod Jézus áldozatát,

A legdrágábbat is odaadnád.

Az ígéret tied lehet,

Isten százannyit ad neked.

De áldozatul kéri a szívedet.

Kevesebbel Ö nem elégszik meg.

Övé lesz akkor szíved, gondolatod,

Mindenedet az áldozat oltárára adod.

----- Május 2007

Az éjszakai havazással nagy teher szakadt a fákra...

Bámulatos látvány! Nem kiabál nem jajgat,

Pedig majd' összeroskad a teher alatt.

Egyensúlyából még a szél is kibillenti,

Még jobban kapaszkodnak láthatatlan gyökerei.

Bár nem kíméli a vihar, ágait,

Hasznára válik, mert a teherből veszít.

Később a Nap simogatja, ígéretesen,

Erejétől olvadni kezd a nagy teher!

De én,... nekem ha teher zúdul vállamra,

Sóhajtok, jajgatok, magamat sajnálva.

Segíts Beléd kapaszkodni olyankor Istenem,

Hiszek Benned, Kiben meggyökerezett hitem!

Tudom, hogy céllal engedsz vihart életemben,

Vele nem súlyosbítod, de könnyíted terhemet.

S Lelked melege amikor rám ragyog,

Akkor látom, hogy terhemet Te hordod!

-----

MA REGGEL...:)

HÓPEHELY
Láttatok már hópelyhet, fölfelé szállni?

Mintha csak Alkotóját akarná dicsérni,

A rövidke megbízásért, amiért küldetett,

Hogy megörvendeztessen sok szegény gyereket.

Akiknek nem sok örömöt adott az élet,

De akiknek mosolyt csalt arcukra, a hópehely.

Az ablakból csodáltam ma a fölfelé szálló hópelyhet.

Míg szabadon szárnyalhat fölfelé, rá a sár nem fröccsenhet.

S amikor a nálánál erősebb szél, földhöz veri,

Millió hópehellyel egyben elolvad, küldetését befejezi.

Szeretnék én is hála dalban, mindig fölfelé szállni.

Hogy ne szennyezzen be semmi bűn, semmi földi.

Hogy amire megbízást kaptam teljesítsem,

Örömét lelje bennem mindenki, akikért küldettem.

S mikor mint utolsó ellenség eltöröltetik a halál,

Örökkön, örökké ott leszek Jézusnál.

A Bárány énekét éneklem a megszámlálhatlan seregben,

Nem kell akkor már fölfelé szárnyaljak lelkemben.

De addig minden nap hála éneket zengek,...

............................................................................

S ma megköszöntem, hogy a hópehely is üzent nekem!

-----

Történelem íródik nap nap után,

Vajon mit fognak írni a nevünk után?

..................................................................

"Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között.

Istennel jár vala Noé."

HA RÓLA SZÓL AZ ÉLET...

Az élet nem arról szól,

Hogy nincsenek könnyek!

De könnyek között is,

Mosolyog a szemem.

Az élet nem arról szól,

Hogy nincs fájdalom!

De a fájdalomban is,

Zeng hála dalom.

Az élet nem arról szól,

Hogy nincs szomorúság!

De a szomorúságban is,

Ragyog a fénysugár.

Ha Arról szól az élet,

Ki az életet Adta,

Akkor még a keserűség is,

Áldássá válik számomra!

-----

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN KEDVES BARÁTAINK ÉS TESTVÉREINK:),

hogy ránk gondoltatok ma, a kolozsvári evangélium hangja rádióban, a zenei meglepetésekben.

Ti tudtátok, hogy melyik a legkedvesebb éneke valakinek!? :). Hát akkor elárulom aki még nem tudja, amikor ez az ének megy a rádióba ( amit a Tollhegyre oldalon is lehet hallgatni), és a kedves férjem nincs rádió közelben, akkor veszem gyorsan a cell phone-t felveszem üzenetbe és tovább küldöm kedves páromnak. Igazi meglepetés volt:) Köszönjük!

Ma ismét havazott,... DE mármegkezdődött a visszaszámlálás:), a Hudson partja így nézett ki ma.

IMÁDSÁG

Jó Istenem, őrizz meg attól,

Hogy titkos bűnöket takargassak,

S más bűnét fejéhez verjem annak,

Kinek Te kegyelmet adtál,megbocsátottál.

Őrizz meg attól,

Hogy mások bűnét mérlegeljem,

Közben magam vállát veregessem,

S mondogassam, én nem vagyok olyan...

Őrizz meg attól,

Hogy másokra ujjal mutogassak,

Én vagyok az,

ki kegyelmedre szorul minden nap.

Fiad nevéért hallgass meg,

Áldva legyen örökké Neved.

Ámen.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Egy jó kifogás sosem volt rossz! Idő, az oka mindennek.

De eljön az idő, amikor többé nem fog ketyegni az óránk, várom azt az időt.

Már december 21-én akartam egy bejegyzést írni.

Mindig úgy várom a december 21, habár naptárilag akkor kezdődik a tél, számomra mégis december 21 töl egy egy kakas lépéssel hosszabbodnak a nappalok, minden egyes nap elteltével közelebb vagyok a tavaszhoz:).

Aztán "aprószenteken" (karácsony negyedik napja) is eszembe jutott valami, amit gondoltam, hogy jó lett volna megörökíteni, de csak az idő a hibás:). Habár lehet nem mindenkinek ismerős ez a kifejezés. Gyerek voltam amikor erre a szóra lettem figyelmes, a szomszéd néni jött hozzánk, azt kérdezte anyukámtól: Annus te ma mosol? Ma aprószentek!

...és lám lám január harmadika sem lesz többet 2011 ben...

Nem tudom mekkora egy kakas lépés, de már észre vehető, hogy hosszabbodnak a nappalok:)

A ti bejegyzéseiteket viszont elolvastam, jó kívánságaitokat. Örvendek, hogy vagytok nekem, és szebbé teszitek napjaimat. Köszönöm!

ui: azért az a mondás is járja, hogy " amire akarsz, arra csinálsz időt!"

akkor viszont a prioritás az oka, hogy nem írtam...stb